Szemelvények a Fidesz kommunista dokumentumaiból!

Estefelé vagy az éjszakákba nyúló polemizálásokon Kövér László nyugtatta meg az egzisztenciájukat féltõket, a kétségek között vergõdõket – mondván:

„– Ha Bem Józsefbõl, a forradalmárból, 1849 után végül janicsár despota lehetett a török hadseregben, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy a kommunista nomenklatura tagjai között is akadhatnak olyanok, akiknek elege van a szocializmus kínálta demokráciából…”

Kövér eme kijelentése megnyugtatta a fontolva haladó egyetemistákat, akiknek ugyan ezt követõen is maradak kételyeik – egyebek mellett az a figyelmen kívûl nem hagyható tény is, hogy az „akadhatnak olyanok” (a KISZ ifjú törökjei) számára nem a kommunista rendszer megdöntése, hanem a hatalom megragadása, a generációváltás volt a cél – de ezeket a gondolatokat elhessegették.*

Stumpf István, a jelenlegi alkotmánybíró írta egyik tanulmányában, hogy a szakkollégiumokban, a viszonylagos szocialista jólétben, messze az egyetemi átlag fölött születtek házasságok. Nem vitatható, ez csak erõsítette a kollégium identitását meghatározó szerepét – ugyanakkor azt is megmutatta, hogy édes, ámde belterjes életet éltek.

„– Érdemes lenne megvizsgálni – tûnõdött a kollégium igazgatója – hogy miközben kitolódott az aktív életkor, mivel jár az azonos végzettségû és korú párok korai házassága, erõsebb-e például a családon belüli versengés?” Csaba István, a FIDESZ késõbbi alapító tagja, a mentor gondolatához imígyen társult: „Én sohasem szerettem a Bibó kollégiumban fürödni… Akadtak ugyanis olyanok, akik úgy gondolták, hogy a szexuális forradalom után a zuhanyozóban egy lány nyugodtan beállhat a fiúk mellé.”
*
És persze, ha már az alapítókról szóltam, hadd írjam le: esetlegesség is volt abban, hogy ki lett a FIDESZ alapítója és ki nem. – „Szóltak, menjen át öt rajkos (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) a jogászokhoz… – emlékezett Kaderják Péter – Megnéztük, hogy ki alszik és ki nem. Két diákbizottsági tagot kértek, önként jelentkeztünk. Azért ment el a többség, mert a társai küldték, meg hát kíváncsiak is voltak. Kövér László, a kollégisták legfõbb hangadójának egyike, például aláírta a felesége nevét is, aki akkor éppen vidéken volt, csak azért, hogy többen legyenek. Egy másik lány pedig csak letévedt az alagsorba, úgy lett alapító tag. Megszavaztuk, hogy a Párt – az MSZMP és a KISZ – vezetõi is maradhatnak, hiszen tulajdonképpen nem történik semmi rendkívüli, vagy titkos, egyesülési szabadság lévén. – A Soros-ösztöndíjat is nyugodt lélekkel át lehet venni a szabadság és a nyílt társadalom nevében.
*
Nem egy hozzászóló ecsetelte, hogy milyen veszély vár ránk… A demokratikus szocializmus után a Hazafias Ifjúsági Tábor (HIT) elnevezés is felvetõdött, de végül is maradt a FIDESZ, a névadó Sztilkovics Szávó lett.”

KIKBŐL LETTEK ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK?

Az 1990-tõl napjainkig eltelt idõszakot, a politikai közállapotokat érzékletesen szemlélteti a kommunista állambiztonsági tisztbõl lett demokratikus nemzetbiztonsági fõigazgató, Nagy Lajos nyilatkozata: „– 1990-ben, az új parlament megalakulása után több országgyûlési képviselõ hívott fel telefonon… elnézést kérve, hogy felszólalásaiknak erõteljes antikommunista éle volt. Mint elmondották, erre azért volt szükség, mert önmagukról el akarták terelni a figyelmet.”

Elsõként Pokorni Zoltán, a FIDESZ Magyar Polgári Párt elnöke fejét kaszálta le a nem könnyen felejtõ Politbüro, közölve, hogy 1953 és 1989 között „Pákozdi János” fedõnéven évtizedeken keresztül az állambiztonsági szervek munkatársaként jegyezték Pokorni Jánost, az ifjúdemokraták vezetõ politikusa apját. – Pokorni, a FIDESZ-miniszter ugyan lemondott, kis idõre vissza is vonult, de apja védelmében a TV-állomások nyílvánossága elõtt annyit mégis elmondott: „Õ mindig is az erkölcsi mérce és az iránytû volt számomra.” – Pokorni visszavonulása természetesen csak ideiglenes, a választópolgároknak szánt gesztus volt. A bejelentést követõ néhány hét múltán – nyílvánvalóan azért, mert a FIDESZ etikáját nem sértette a feltárt titok – az ifjabb „Pákozdi” visszatért, politikai közéletünk aktív szereplõje ma is.
*
A Bill Lomax által találóan Kádár-gyermekeknek nevezett csoport, a budapesti Bibó- és Rajk-kollégistákból lett pártelit-pukkasztók, a szüleik szocializmusából részben elfordult fiatalemberek – talán mert soha, semmilyen formában sem tapasztalták meg az egyszerû nép érzéseit, nem tapasztalhatták meg a munka és a munkásság világát, a haza jelentõségét és a honvágy érzését, fõleg nem a verejték ízét és a felelõsség súlyát – hasonlatossá váltak Simone de Beauvoire fõhõséhez: a Piroska-ruhában élt lényhez, kinek a szõnyeg vöröse a szemébe sikoltott…
*
„Némely könyv nehéz sorsokról tudósított. Szörnyûnek találtuk a bányászok életét, akik egész nap a sötét járatokban dolgoznak, kitéve a bányalég szeszélyének. De bennünket – otthon – biztosítottak arról, hogy azok az idõk elmúltak. A munkások napjainkban már sokkal kevesebbet dolgoznak, és sokkal többet keresnek. Mióta megalakultak a szakszervezetek, a tõkések az igazi elnyomottak.
A munkások sokkal több előnyben részesülnek, mint mi, középosztálybeliek és vállalkozók. Nekik nem kell reprezentálniuk, mint nekünk – tehát tyúkot ehetnek minden vasárnap. A piacon az õ asszonyaik vásárolják össze a legjobb falatokat, miközben selyemharisnyában járhatnak. Mesterségük nehézségeit, lakásuk kényelmetlenségeit megszokták – nem szenvednek tõle úgy, ahogy mi szenvednénk hasonló helyzetben. Követeléseiket nem menti szükségük…”
*
Az Oxfordból, illetve az Amerikai Egyesült Államok különbözõ egyetemeirõl hazaérkezett leendõ, immár demokratizált és gyakorló törvényhozók (ti.: karrieristák) mellett az úgynevezett „nemzeti pártok” tucatjaiba delegált szakértõk és jó szakemberek mûködtek közre az „emberarcú szocializmus” restaurációjában – milliók számára igazolva a prágai igazságot, miszerint: a kommunizmusnál már csak az a rosszabb, ami azután következik.

Kollár Erzsébet
Szemenyei-Kiss Tamás
(Bibliotheca Nationalis Hungarie, Kézirattár)

 

olkt.hu

Kapcsolódó cikkek

“Bábu” néven akarták III/III ügynöknek beszervezni Laár Andrást a Kft zenekar énekesét.

H Miklós

Nesze nektek családok!

Rubóczki Tamás

CEU az MTA-ügyről

O.L.K.T.