Szél Bernadett: “Így kíván kellemes vakációt az országnak a Fidesz!”

Teljesen perverz módon, a tanítási év utolsó hetére időzítette a kormány azt az oktatási salátatörvényt, amivel szöges bakanccsal trappol bele az amúgy is gyötrelmes állapotban lévő oktatási rendszerbe. Ez is olyan NER-es: már írják fel a diákok a táblára, hogy ó-ió-ció, mindenki fáradt és alig várja a vakációt, amikor Semjén Zsolt színre lép. Kedden fogunk erről vitázni a Házban, és hiába van most 34 fok odakint a telefonom szerint, nem ettől forr fel az ember agyvize, hanem már a kormány közleményétől is. Nézzük, mi folyik itt, hogy kíván kellemes vakációt a Fidesz a gyerekeknek, a tanároknak és persze a szülőknek!

„Apróbb módosítások”-ról értekezik a kormány az oktatási salátatörvény kapcsán, elmondja, hogy több pénzt kapnak majd az igazgatók, rendelet majd később, mindjárt minden tankönyv ingyen lesz mindenkinek, az általam is Alkotmánybíróság elé vitt Taigetosz-törvénynél korrekciókat hajt végre, már csak négy éves korig lesz kérhető felmentés a kötelező óvoda alól, mindenkit osztályzásra kötelez (ott is, ahol a pedagógiai rendszer lényege, hogy ilyen ne legyen) és megszünteti a magántanulói státuszt, mert az rossz a gyermekeknek. Jó nyaralást kíván Magyarország Kormánya.

Akkor nézzük végig az egészet.

Ezek nem „apróbb módosítások”. Ez a rendszer újabb felforgatása, mégpedig fenekestül.
Az intézményvezetők terén nagyon úgy fest a dolog, hogy további teret kapnak a Fideszhez lojális igazgatók, ellenvélemény a kinevezéskor nem fog látszani, mert a törvény megvonja a tantestület, a szülői közösség és a diákönkormányzat véleménynyilvánításai jogát, és ha az igazgató bármi nem tetszőt csinál, a törvény szerint könnyebben kirúgható. Ellenben, szintén a törvény szerint, plusz pénzek is kiutalhatók a számára. Hogy utóbbi mikor, miért, hogyan fog bekövetkezni, arról nem szól a törvény – majd a kormány rendeletileg megoldja. Fokozódik tehát az eszelős centralizáció: ezentúl a miniszteren kívül senkinek semmi beleszólása nem lesz abba, kiből lehet iskolaigazgató, a belebegtetett pluszpénzeken keresztül pedig még nagyobb függőség és kiszolgáltatottság jön – az igazgatók kapcsán is a jutalmazás-büntetés jól bevált módszerével gondolja a kormány láthatatlanná tenni a közoktatás problémáit. Nem fog sikerülni.

Az ingyenes tankönyvek először is nem ingyenes tankönyvek, hanem ingyen használható kölcsöntankönyvek, cserébe majdnem mindenki utálja őket, mert szakmailag gyengék, nem emelik ki eléggé a lényeges összefüggéseket, nem illeszkednek a tanár módszereihez, hogy a kritikákból szemezgessek. Álljon itt egy kritika a szülőktől, amelyből kiderül, hogy a válaszadók csaknem 70%-a magát a rendszert sem favorizálja, 80%-a meg a gyenge minőséget utasítja el.

A franciatanárok friss állásfoglalása is teljesen egyértelmű: elmondják, hogy a nyelvoktatás minősége és végső soron a gyermek szenvedi meg az uniformizálást, idézem „az immár negyedszázados, szakmailag túlhaladott, a diákok érdeklődésének fölkeltésére, motivációjuk fenntartására alig-alig alkalmas tankönyvet” nem akarják használni, „öncsonkításnak, a színvonalas szakmai munka legfőbb akadályának” tartják a rendszert, és újraszabályozást kérnek a szeptembertől kezdődő tanévre — kérik, hogy két jobban használható tankönyv-sorozattal bővüljön a kínálat.

Angoltanár írt nekem:

„Következő tanévre nem tudjuk megrendelni a leginkább használt angol tankönyvet gimiseknek (Solutions), mert levették a kellóról. Azt mondják, rendeljük a New English File-t, de az felnőtteknek készült. Ma bő 10 perc ment el az egyik órámból azzal, hogy anyanyelvi videót akartam mutatni az egyik csoportomnak, készítettem hozzá feladatlapot, de lefagyott a számítógép (mint mindig). A tizenegyedikeseimnek úgy kell a jövő évi faktokról dönteni, hogy semmilyen írásbeli tájékoztatást nem tették még közzé, hogy hogyan alakul a 2020-as felvételin a többletpontok számítása az emelt szint+nyelvvizsga bemeneti követelménnyel (az egy másik dolog, hogy egy államtitkár szivárogtatott infót róla egy konferencián, így mi már nagyjából tudjuk, mire lehet számítani, ha egyáltalán tényleg így lesz). A heti 5 tesi órával szemben tizedikben heti 3 óra az angol. De még hosszan tudnám sorolni, mi minden nem adott a nyelvtanításhoz/igényes munkavégzéshez úgy általában.”

A tanárok tehát azért álltak ki, hogy eredményesebb legyen a gyermekek nyelvtanítása. És helyben is vagyunk. A kormány e salátatörvény keretében megadja a kegyelemdöfést a szabad tankönyvválasztásnak, az önálló tankönyvtörvényt megszünteti azzal, hogy beépíti a tankönyvellátást a köznevelési törvénybe, és büszkén állítja, hogy továbbra is „elkötelezett az állami tankönyvellátás 2013-tól kialakított és hatékonyan működő rendszerének változatlan fenntartásában.” Miközben itt állunk például egy rakat használhatatlan nyelvkönyvvel, meg azzal a kormányzati elvárással, hogy legyen meg a nyelvvizsga ahhoz, hogy felsőoktatásba mehessen tovább a diák. Uraim ott a KDNP-ben, nem lehetne használható könyvekkel csatába küldeni a diákokat?!

És először megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy tanár-diák eredményesen készülhessen fel a nyelvvizsgára, és utána követelőzni – ld. ombudsmani állásfoglalás a témában? Már csak azért is hozakodtam ezzel itt elő, mert abszurd módon ugyanebben a törvényben szerepel az is, hogy amelyik tanárnak nincs meg a nyelvvizsgája, és ennek híján a diplomája, ezentúl a diplomáshoz hasonló besorolásban taníthat. Ez ugye három dolgot árul el: egyrészt ekkora a tanárhiány, másrészt ennyire rossz a nyelvoktatás rendszere, hogy nemhogy az egyetemi évek kezdetére, de a végére sincs meg sokaknak a nyelvvizsga, harmadrészt hogy van egy társadalmi valóság, amihez, ha akar, alkalmazkodik a kormány, ha meg nem akar – mint a felvételihez kötelező nyelvvizsga jövő évi bevezetése esetében -, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

De menjünk tovább, a kormány szíves közleménye tájékoztat arról, hogy a Taigetosz-törvénynek elnevezett javaslaton hajlandóak változtatni. A jegyzőkönyv kedvéért: 2017 májusában vitték át ezt a kormánypártok a teljes ellenzékkel szemben, elvéve azt a lehetőséget a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekektől, hogy egyes tantárgyak esetén felmentést kapjanak az osztályozás alól, és a szakemberhiány által motiválva megteremtette a lehetőséget arra, hogy szakképesítés nélküli pedagógusok foglalkozhassanak akár enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel is. Megszerveztük a teljes ellenzéket, civilekkel együtt Alkotmánybírósághoz fordultunk, és két évet vártunk arra, hogy megnyilvánuljanak a kérdésben: korábbi, összellenzéki támogatást kapott javaslatomat elutasították, de kimondták, hogy felelőtlenség volt átlépni a tanulási nehézségekkel küszködő gyermekeken, ezért a kormány lépéskényszerbe került.

És ez, amit a salátában látunk, nem más, mint a kormány korrekciós javaslata, magára a változtatásra pedig az Alkotmánybíróság határozata nyomán kell, hogy sor kerüljön ez év június 30-ig. Csakhogy tartalmilag az, amit itt a javaslatban látunk, édeskevés: a jogalkotó bevezeti a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók fejlesztő pedagógiai ellátását, tantárgyi felzárkóztatással és készségfejlesztéssel – de hogy miként lesz erre szakember, azt Semjén Zsolt biztos jobban tudja. Az első felére azért van tippem: a tantárgyi felzárkóztatást valószínűleg a meglevő pedagógusokkal akarják megoldani. És hogy miért gondolom ezt: a javaslat egy újfajta túlórát vezet be. A munkáltató ezentúl – a közigazgatás mintájára – célfeladatot állapíthat meg a pedagógus részére, amiért céljuttatás jár. Ez magyarul túlórát jelent, ami a már így is túlterhelt pedagógusokat fogja sújtani. Hogy ez nem az az egyéni fejlesztés lesz, amire az Alkotmánybíróság gondolt, az fix.

Marad az osztályozás, például a diszkalkuliást matematikából, ebből nem engednek. Megkeresett egy háromgyerekes anyuka, akinek a fia súlyosan diszlexiás és diszgráfiás. Azt írja,

„az önbizalmán hatalmas a csorba, és ez már most (10 évesen) is látszik rajta. Amit egyik nap felépítettem, azt a következő nap a földdel teszik egyenlővé egy-egy dolgozat kapcsán.”

A kormányzat szerint „a szülő, a tanuló számára egyértelmű visszajelzést az elért teljesítményről az osztályzatok, érdemjegyek teremtik meg.” Nem, egy gyermek teljesítményéről – kivált egy tanulási nehézségekkel küzdő esetén – egy szöveges értékelés sokkal informatívabb, mint az, hogy „hármas”, de ezt ők nem fogják megérteni, mint ahogy azt sem, hogy gyermek és gyermek nem egyforma, van olyan négyéves, akinek jó lesz az óvoda, másnak egy rugalmasabb rendszer lenne jobb.

És ezeket az – idézem – „apróbb módosításokat” úgy küldte be a kormány a Ház elé, hogy gyakorlatilag senkivel sem működött együtt, sem civilekkel, sem szakmai szervezetekkel, se a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével, se a Köznevelés-stratégiai Kerekasztallal, se azzal a Pedagógusok Szakszervezetével, akikkel március óra stratégiai partneri viszonyban állnak és akik egy „gyors betekintésre” kapták meg a javaslatot, de a véleményükre már nem volt kíváncsi a kormány.

És itt érkeztünk meg a törvénycsomag egyik legtöbbet cikkezett és vitatott részéhez, a magántanulói státusz megszüntetéséhez. A TASZ jogi fellépést ígért, én is rengeteg megkeresést kaptam, gyakorlatilag a benyújtás óta ez a legfőbb téma a hozzám fordulók körében. Utánajártam a kérdésnek, mert erre valóban nem készült senki (nyilván a KDNP-n kívül) és nem is találtam senkit, aki ezzel így egyetértene. Becslések szerint körülbelül 8-10 ezer gyermekről és az ő családjaikról beszélünk, akik két teljesen eltérő „réteghez” tartoznak. Vannak itt élsportolók, diplomatagyerekek, művészek, akik olyan életmódot folytatnak, hogy nem tudnak hagyományos rendben iskolapadban ülni, tartoznak ide egészségügyi helyzet vagy közlekedési okok miatt magántanulóvá váltak, és itt vannak azok a gyermekek is, akik „családi körülmény”, túlkorosság vagy magatartási zavar miatt nem járnak hagyományos módon iskolába. Nagyon úgy fest a dolog, hogy a kormány most ezeket a nagyon sokféle, különböző élethelyzetben lévő gyermeket, akik a társadalom két teljesen eltérő helyzetben lévő csoportjához tartoznak, egy kalap alá vesz, és létrehoz egy olyan helyzetet, ami egyiknek sem lesz jó, maga a javaslat pedig a szülői jogok olyan mértékű csorbítása, ami a Társaság a Szabadságjogokért értelmezése szerint jogilag sem fér bele.

A KDNP-t ismerve mondom, hogy ha az a céljuk, hogy jogfosztással, erőszakkal hadat üzenjenek azoknak a szülőknek, akik a rossz és egyre romló állami rendszerből megpróbálják kihozni a gyermeküket, akkor az nem fog sikerülni – a magyar szülők egy jelentős részének egyre erősebb a felháborodása a kizsigerelt, kifosztott, agyoncentralizált, átideologizált oktatási rendszer miatt.

Ha a jogalkotó hirtelen rádöbbent arra, hogy ő KDNP-s politikusként felelősséggel tartozik rászoruló embertársaiért és kiváltképp a gyermekekért (ami, lássuk be, nem túl valószínű), akkor annak a helyzetnek akarna véget vetni, amit L. Ritók Nóra is erőteljes kritikával illetett, mely szerint sok helyen a problémás gyermekektől szabadulnak így az iskolák, akik aztán soha nem fognak tudni visszakapaszkodni az oktatási térbe, és behozhatatlan hátrányba kerülnek a felnőttkorba érkezve – de akkor olvassa el azt is Semjén Zsolt, hogy ha ezt a helyzetet kezelni akarja, ott a szakemberi ellátottságot is növelni kell. Fejlesztőpedagógusok, iskolapszichológusok, szociális munkások kellenek, mert nem elég visszapréselni a diákokat az osztályba, szakemberek is kellenek, akikkel utána egyről a kettőre jutnak.

Akárhogy is nézzük, ezt így bedobni a nyári szünet előtt, minden egyeztetés nélkül, komoly támadás, és mivel a gyermekeinkről van szó, nem fog enyhülni a felháborodás egy balatoni nyaralás miatt. Sőt. Én nagyon bízom benne, hogy egyre több ember fog figyelni arra, hogy esik neki a kormány újra és újra baltával a közoktatásnak, és hoz döntéseket bizonyíthatóan nem a gyermekek, hanem a saját ideológiai elképzelései bebetonozása érdekében, és bízom abban is, hogy tudunk közösen és hatékonyan fellépni a gyermekeink érdekében. Ahogy Szent-Györgyi Albert mondta:

„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”.

Van miért küzdenünk!

 

Szerző.: Szél Bernadett független országgyűlési képviselő

Kapcsolódó cikkek

Szijjártó; nem kérünk bocsánatot senkitől!

H Miklós

Jaaaj, az a Soros, mumus, csúnya EU!

Rubóczki Tamás

Észszerű javaslat

O.L.K.T.