Schmidt Mária totál hülyét csinált az országból!

A The New York Times online kiadásában Schmidt Mária (nyomtatásban 18-án megjelenő) véleménycikkét közölte

„A populizmus védelmében” címmel. Schmidt először hosszasan fejtegette a kommunizmus szörnyűségeit, majd rámutatott: „Mi magyarok lelkesek voltunk, hogy visszaszereztük a saját sorsunk feletti rendelkezést, és kijöttünk a vasfüggöny mögül. Naiv módon azt hittük, hogy Nyugat-Európa majd osztozik az eufóriánkban, más nemzetek is átérzik, amit elszenvedtünk a kommunizmusban, és segítséget nyújtanak majd a kihívások legyőzésében.”

A Terror Háza igazgatója cikke folytatásában leszögezi:

„sajnos azonban nem potenciális szövetségesekként kezeltek bennünket, hanem legyőzött lúzereknek tekintettek. A gazdasági hatalmat a piacaink feletti ellenőrzés megszerzésére használták fel, aztán 15 évig várakoztattak bennünket az EU előszobájában. Nem tapasztaltuk a Nyugat-Európával való valóságos újraegyesülést, hanem ehelyett arra kényszerítettek bennünket, hogy adaptálódjunk a nyugathoz, noha talán annak kellett volna adaptálódni hozzánk.„

A szerző szerint

„Brüsszel és neoliberális gazdasági agendája egyre nagyobb hatalmat szerzett a tagállamok felett, a kormányok váltásának formális gyakorlására kényszerítve azokat, nem pedig politizálásra. Közben Magyarországon a régi kommunista rendszer utódainak sikerült megőrizni jelentős befolyásukat a nemzet gazdasági és kulturális intézményeiben. Szerencsére hatalmuk jelentős csapást szenvedett, amikor 2010-ben elsöprő győzelemmel miniszterelnökké választották Orbán Viktor urat.”

Schmidt úgy látja, hogy „azóta Orbán Magyarország érdekeit állította az első helyre, és nem volt hajlandó követni az EU brüsszeli bürokratái által kijelölt politikai direktívákat. Fáradozott azon, hogy leváltsa az országot a pénzügyi válságban a csőd felé vezető neoliberális élvonalat, különadókat vetett ki a nemzetközi cégekre és bankokra, hogy a lehető legarányosabban ossza el a terheket az azokat okozó, és azokból profitáló piaci szereplők és a magyar állampolgárok között. Orbán úr 2014-ben bejelentette, hogy Magyarország szakít azzal a fajta XXI. század eleji liberalizmussal, amely látványos vereséget szenvedett 2008-ban. Ehelyett a nem liberális – ő illiberálisnak nevezte – társadalomra irányuló törekvést deklarálta, amely társadalom a közösségen, kereszténységen és szolidaritáson alapul. Megértette, hogy a Nyugat rendszerszerű válságban szenved – mind gazdasági értelemben, mind a liberális rendet illetően. Közel kilenc év telt el azóta, hogy kétharmados parlamenti többséget szereztünk, és Orbán úr ezt azóta még kétszer megismételte. Ez egyértelműen demonstrálja politikájának sikerét és népszerűségét. A magyar gazdaság jó állapotban van, csekély az infláció és a munkanélküliség, és az elmúlt néhány évben a reálbérek 40 százalékkal nőttek.

Az Orbán úr által megvalósított nem liberális fordulat, és annak a populizmusnak a terjedése, amelynek ez a fordulat az előfutára volt, egyaránt a liberális renden belüli egyensúly-hiány következménye volt, annak a következménye, hogy a liberális rend előnyben részesítette az eliteket a hétköznapi állampolgárok szükségleteivel szemben. Magyarországra úgy tér vissza a valódi többségi demokrácia és a népképviselet, ahogyan fogy a liberalizmus hajtóereje, és ugyanez történik egész Európában.

Az idén tartott európai választáson a „populisták – azaz a demokraták -, jelentősen megerősítették pozíciójukat. Az európai szavazók a stabilitás és a változás egyensúlyára voksoltak, az EU megőrzésére további tagállamok elvesztése nélkül, és arra, hogy életben tartsák az EU minden étékes eredményét, miközben megszabadulnak mindattól, ami fenntarthatatlannak bizonyult. A szavazók világos üzenetet küldtek: a politikában több rugalmasságot, kevesebb ideológiai dogmatizmust és nagyobb kompromisszum-készséget akarnak. Nyilván akadnak, akik ezt nem tudják elfogadni, de a régi világ letűnőben van. Nem lehet megmenteni.

Amit meg lehet, és meg kell menteni, az a nyugati – keresztény – civilizáció. Meg kell értenünk, amit Niall Ferguson történész írt: A nyugati civilizációra leselkedő legnagyobb veszélyt nem más civilizációk jelentik, hanem saját kishitűsége, és a történelmi tudatlanság, amely azt táplálja.

Mi magyarok tisztában vagyunk azzal, hogy senki nem viseli úgy a szívén az érdekeinket, mint mi magunk. Ezért ragaszkodunk a szabadsághoz, demokráciához, és nemzetállami függetlenségünkhöz. Egy Európa szívében lévő szabad ország polgáraiként ezer évig védtük a kaput Kelet és Nyugat között. Reméljük, hogy még ezer évig ezt tesszük” – írta cikke végén Schmidt Mária.

olkt.hu/New York Times

Kapcsolódó cikkek

Rendkívüli: Hirtelen Budapestre érkezett az európai ellenőrző bizottság a különbíróságok miatt!

Rubóczki Tamás

Szigetvári Viktor: Fejezze be a menekültek elleni embertelen gyűlöletkeltést Szájer József!

Rubóczki Tamás

Változóban a magyar történelem, hiszen a történelmet mindig a győztesek írják

O.L.K.T.