Rossz hírünk a nagyvilágban

A fanatikus Fidesz-szavazók és a bálványimádó Orbán-rajongók arról beszélnek, hogy azért bántják Orbánt, meg az általa vezetett Fideszt, mert a magyar kormányfő túl erős és nem bírnak vele Európában. Az elmúlt napokban jellemzően a náci, fasiszta és diktátor szavak elegyével együtt került elő Orbán neve a nemzetközi sajtóban. A dolgot persze a „túl erős” narratívával is meg lehet magyarázni, de nyilván nem úgy, ahogyan azt az injekciós orbánisták gondolnák. Orbán viselkedését és a vele szemben kialakult ellenérzéseket egy aprócska történettel próbáltuk szemléltetni.

Úriembernek lenni annyi, hogy őszintének és tisztességesnek kell lenni és maradni. Az udvariasság is fontos, de a kifogástalan viselkedés valójában az előző két kritérium „mellékterméke”. Nagyapám mindig azt mondta, hogy az igazi udvariasság a tiszta jellemből s a szív jóságából fakad. És akkor most csukjuk le a szemünket, majd gondoljunk Orbán Viktorra az elegancia, a nagyvonalúság, az úriember, a tisztesség, a jellem szavakat kimondva. Arra az emberre, aki néhány évvel ezelőtt egy családi síversenyen – időközben megváltoztatva a szabályokat – inkább külön férfi és női kategóriát hozott létre, nehogy az őt legyőző felesége mögött végezzen…

De hogyan írhatnánk le legegyszerűbben a múlt heti történéseket, úgy, hogy mondjuk még egy elvakult Fidesz-szavazó is megértse? Nos, ilyet nem tudunk. De talán plasztikusan szemléltetheti Orbán múlt heti fiaskóját egy kis történet, egy történet egy kelet-európai kisemberről.

Képzeljünk el egy európai, de olyan ténylegesen mélyen európai, értsd elegáns és kulturált klubot, ahova csak komoly emberek léphetnek be, csak úriemberek lehetnek a tagjai. Ahol nem kérdés, hogy mindenki betartja-e a szabályokat, egy klub ugyanis rendszerint szigorú előírások alapján működik. A klubba néhány évvel ezelőtt felvették „kisembert” is. A homo nuovo persze – frusztrált kisemberként – a klubbon kívül mindig szeretett azzal dicsekedni, hogy ő is tagja a klubnak. Sőt, cezaromániája addig röpítette, hogy bizonyos helyeken már azzal hencegett, hogy akár át is vehetné a klub vezetését. Saját kis háttérországában is növelte hatalmát, hogy az emberek egy része elhitte neki, ő a klubban is ugyanaz a felcsúti macsó, aki itthon keménykedik. Ez persze nem teljesen így volt: a klubdélutánokon ugyanis szolgai módon alkalmazkodott, zavartan nevetgélt, igazgatta nyakkendőjét, egy-egy erőltetett poénnál indokolatlanul öltögette nyelvét, majd maga elé merevedett és arra gondolt, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy itt lehet ő is a kelet-európai kisember, csupa valódi nagyember között.

Apám néha keményen megvert, de már ezerszer bebizonyítottam neki, hogy én sokkal sikeresebb, hatalmasabb és gazdagabb vagyok nála. Ez a klub is erről szól és én itt vagyok.

– mondogatta paliláliásan magában.

A klubban fontos ügyek és dolgok dőltek el. Sőt, pénzt is osztottak, amiből a kisember és köre szépen gazdagodott. A lóvét persze az egész közösségnek küldték – akiket elvileg képviselt – de a haszon valahogyan mindig csak a saját embereinél kötött ki. A kisember pedig egyre kevésbé tudott uralkodni mániáján. „Elszállt vele a ló” – szokták volt mondani: visszaélt a minden tagot megillető vétójogával, zűrzavart keltett, destabilizált. A valódi nagyemberek értetlenül szemlélték a kisembert, nem értették mi lehet vele, miért teszi mindazt, amit tesz.

Nemhogy örülne, hogy itt lehet…

– gondolták lesajnálóan magukban.

Aztán többen már azt rebesgették, hogy egy másik, nem túl elegáns és legkevésbé sem úriemberekből álló klubnak a tulajdonosa irányítja a kisember tetteit.

Nos, az elegáns klubnak csak a múlt hétig maradhatott tagja a kisember. Nemrégiben ugyanis történt valami, végül is nem nagy dolog, csupán annyi, hogy a kisember egyik nap besétált, dacosan bólintott a jelenlévők felé és gátlások nélkül lehúzva gyűrt és trottyos gatyáját, majd rezignált arccal odaszart az elegáns és intarziás klubasztal kellős közepére. Ha a produkciót nem is, de a végterméket mindenki láthatta.

Szájer József pedig azt mondja a történések kapcsán, hogy Orbán Viktorra Európában mindenki figyel.

Hát persze Józsi, arra, aki egy elegáns klubban kvázi odaszarik az asztalra, arra valóban mindenki odafigyel. De ez most vajon jó nekünk?

 Forrás Zsurpubi B. Ferenc Attila https://zsurpubi.hu/cikk/7476-viktor-orban-avagy-rossz-hirunk-a-nagyvilagban/

Kapcsolódó cikkek

Orbán megint hazudott, de álhírnek nevezte!

H Miklós

Orbán leválthatatlan

O.L.K.T.

Az ember, aki megmeri tenni azt amiről más csak beszél

O.L.K.T.