Rasszizmusból hajtogatott Adventi naptárral pöffeszkedik Bayer Zsolt

0

Bár zsúfolt mezőnyben indul, de egyértelműen Bayer Zsolt a magyar nyelvű rasszista gyűlöletkeltés megkoronázott királya. A rasszista véleményújságírásnál is két iskola van, a hosszan felépített, részletesen érvelős, és a rövidebb, inkább egy szűkebb témát vagy jelenséget lendületesen közelítő típus.

Bayer korábbi munkái mint a “Cigányliszka” az “Ugyanaz a bűz” vagy “Ki ne legyen” inkább az első kategóriába tartoztak, míg a fideszes aktivista Bádog nevű oldala viszont a második típushoz sorolható, ahol Bayer a lehető a legkevesebb betűbe a lehető legtöbb gyűlöletet próbálja besűríteni.

Az önkormányzati választások után is volt már nyíltan antiszemita posztja (az ott felvillantott gondolatokat aztán Kósa Lajos fejlesztette tovább), és Bayer most a szeretet ünnepe előtti időszakban valamiért talán még jobban belehúzott.

December 9-én “Kis kiegészítést tennék” című írásával melegít be, amiben a magyar sajtószabadság helyzetét kritizáló nemzetközi jelentés kapcsán megjegyzi:

„Mindazok, akik részt vettek ennek a „jelentésnek” az elkészítésében, menjenek el a büdös kurva anyjukba. Az egész geci Soros-bűnbanda.”

December 10-én a “Nagy lakosságcsere” című posztban egy marokkói származású francia rapper szatirikus klipjére reagálva az írja:

„És mennyire fog megint mindenki csodálkozni, amikor nagyon közelről, olyan ponyvaregényes kéztartással szét lesz lőve a kibaszott fekete meg muszlim pofájuk ezeknek.”

Másnap, december 11-én “Kínzó kérdés” címmel arra reflektál, hogy az ellenzéki képviselők a kulturális törvény módosítása ellen fekete színházi maszkkal tiltakoztak a parlamenti ülésteremben:

„Barátom szegezte nekem a kérdést:
A Cake Olivio milyen maszkot tett az arca elé? Fehéret?
És tényleg…”

Majd pár napos pihenő után, december 13-án az “Egy kis párizsi hangulat…” című írásában egy fotókból összefűzött videó látható. A képeken különösebb kontextus nélkül többnyire nem fehér emberek láthatóak egy város, talán Párizs utcáin, ahogy nagyon rossz körülmények között élnek sátrakban, illetve egyes fotókon sorban állnak, vagy imádkoznak, tüntetnek, egy parkban ülnek, vagy a kamerának mosolyognak.