Nem stadionok játszottak, így nem mi győztünk.

Orbán kisajátította a magyar futballt, mint mindent az életben. Ezt kivételesen nemcsak praktikus okokból, hanem személyes mánia folytán is. A futballsikereket politikai sikerekké szerette volna alakítani, de nagy emberré akart válni a labdarúgás világában is. Felhasználta ehhez Puskás nevét, karrierjét, sikereit, a legaljasabb módon meghamisítva az örökségét és ellopva Puskást Kispesttől. S felhasználta ehhez az adófizetők százmilliárdjait is, lerohasztva ezzel a magyar egészségügyet, évente több tízezer magyar ember felesleges halálát okozva. De a sikerek elmaradtak.

Nem egy meccsen múlott, mert ha megverik hazai pályán a szlovákokat, akkor is ugyanez lenne a helyzet. Játszhattak Orbán futballistái döntetlent a legutóbbi EB-n a későbbi Európa-bajnok Portugália ellen, ez a csapat és ez a sportág akkor is egy levegőben lógó, bázis nélküli, szerves fejlődést nem mutató, mesterséges képződmény volt, amely halálra van ítélve. Magyarországon nincs igazi bajnokság, nincsenek piaci viszonyok, Fidesz-csapatok játszanak egymás ellen közpénzen légüres térben és üres stadionokban.

Orbán úgy járt, mint minden diktátor, aki azt képzeli, hogy az akarnokság elég. Elég csak akarni, pénzt beletenni, stadionokat építeni, akadémiákat létrehozni, hatalmas pénzeket kifizetni. De az egészből hiányzik a lélek, az egésznek a lelke. Halálra keresik magukat edzők, segítők, léhűtők, futballistának látszó egyének, de az egész mesterséges, lélek nélküli, nincs benne a szabadság, nincs benne emberi tényező, nincs benne az önmozgás. Lélek nélküli, halott, mű az egész. Ebből pedig soha nem lesz játék, mert a játék lényege a szabadság és az ember.

Orbán és az összes fasiszta az “Embert” felejti ki a gépezetből. Beállíthat robotokat, vazallusokat, engedelmes szolgákat, korrupt gazembereket, akik úgy csinálnak, mintha. De az élő ember hiányzik, az ember pedig attól ember, hogy szabad. Szabadon él, mozog, cselekszik, méghozzá egy szabad környezetben. Egy fasiszta diktatúrát nem arról lehet felismerni, hogy tankok járnak az utcán, hanem arról, hogy mindez hiányzik. Ami szabadság létezik, az a rendszeren kívül van, és azt megfojtják. Ami marad, ami a rendszerből jön, az már születésekor halott.

Ezért nem tud Orbán politikai sikereket felmutatni a futballal, mert ő maga az, aki megöli a magyar futballt. Nem stadionok fociznak, hanem emberek. Emberek pedig akkor fociznak, ha szabadok. Semmi szabadságot és örömöt nem nyújt Orbán mesterséges futballja, amit a lába alá gyűrt. Se játékosnak, se edzőnek, se vezetőnek, még a tulajdonosoknak sem, és főleg nem a nézőknek. Leszámítva Orbán igazi híveit, akik kulturálisan kompatibilisek vele, a feketébe öltözött, bunkó, fasiszta csőcseléket, amelynek fogalma sincs erről a sportról.

A szlovákok ellen állítólag Mátyás királyt emelték maguk elé, és magukat “fekete seregnek” nevezték. Ez a “fekete sereg” buzizta legutóbb európai utcákon Ronaldót. Bemutatkozott Magyarország, milyen a magyar kultúra, amelyet a rendszer preferál. Tökéletesen összetartoznak Orbánnal, a lopott pénzből épített stadionjaival és az egész álsportággal. Mi minden meccsen a magyarok ellen szurkolunk, és őszintén reméljük, hogy nem jutnak ki az Európa-bajnokságra a “fekete sereggel”, és nem égetnek még jobban bennünket a világban. Ahogy tudjuk, elhatároljuk magunkat tőlük. A játékosokat sajnáljuk.

Forrás. Amerikai Népszava/https://nepszava.us/nem-a-stadionok-fociznak-nem-is-rabszolgak/

Kapcsolódó cikkek

MSZP: Az ÁSZ indítson vizsgálatot a Fidesz ellen, tiltott pártfinanszírozás miatt!

Rubóczki Tamás

A Fidesz lehívja a kínai hitelt!

O.L.K.T.

KILAKOLTATÁS…Fehér Erzsi halála

O.L.K.T.