Nem baj Marikám, kifizetjük a Tiborcz Pista helyett, mert mégiscsak ő az Orbán Viktor veje!

Állítólag egy évvel ezelőtt komolyan felvetődött a Fideszben, hogy be kéne áldozni Tiborcz Istvánt a választások előtt, ezzel kivennék az élét azoknak az ellenzéki és EU-s kritikáknak, melyek szerint Magyarországon nem érvényesül a törvény előtti egyenlőség elve. Volt némi realitás a felvetésben, ugyanis Orbán Ráhel férje sok fejtörést okozott már addig is a kormánypártnak. A nagy világfi hírében álló Tiborcz megmentése azonban fontosabb volt az apósának, mint demonstrálni a harcot a korrupció ellen. Azoknak a magyar polgároknak pedig, akik most kifizetik az Elios nevű cég helyett a számlát, annyi beleszólásuk sem volt ebbe az ügybe, mint a Felcsút focicsapatának a bajnoki címért folytatott küzdelembe.

nepszava_8.jpg

Fotó: nepszava.hu

Ami az Elios-ügy kapcsán történt az utóbbi néhány évben, tökéletesen modellezi a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működését. Csak nagyvonalakban írjuk le, miként vesztett el Magyarország milliárdos nagyságrendű uniós támogatást csak azért, mert a miniszterelnök rokona gyorsan és könnyen akart sok pénzt keresni: Az Elios-féle gazdasági csoda akkor kezdődött, amikor 2010-ben a Közgép energetikai cége részesedést szerzett a vállalatban. Ugyan két évvel később, amikor a Közgép kiszállt a cégből, a lendület kissé megtört, de 2014-ben, amikor Tiborcz István 50%-os tulajdonra tett szert az vállalatban, az Elios ismét közel hárommilliárd forint értékben nyert el közbeszerzéseket.

Az Elios bevételeinek túlnyomó része uniós finanszírozású projektekből származik, fő tevékenységük a led-technológiás közvilágítási rendszerek kiépítése. A cég által megnyert közbeszerzések közül többet is az Elios után egy hónappal alapított Sistrade Kft. készített elő, amelynek tulajdonosa Hamar Endre volt. Ő 2011 és 2013 között Tiborcz István üzlettársa, 2014-ig pedig – sajtóértesülések szerint – az Elios résztulajdonosa volt, miközben tehát egyik cégével pályázatokat készített elő, másik cégével elindult azokon. A rendőrség 2015 márciusában négy közbeszerzés kapcsán nyomozást indított az Elios Zrt. ellen, és az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) is vizsgálódni kezdett a gyanús pályázati győzelmekkel kapcsolatban. Tiborcz István 2015 áprilisában kiszállt az Elios-ból, tulajdonrészét pedig a közbeszerzési piacon szintén rendkívül sikeres West Hungária Bau Kft.-nek adta el.

Időközben Magyarországon megszűnt mindenféle nyomozás a cég ügyeivel kapcsolatban, az OLAF jelentéséből viszont a kormány szándékai ellenére a 2018-as országgyűlési választások kampánya idején rengeteg információ kiszivárgott. Az OLAF vizsgálata kapcsán az Európai Bizottságnak 43,7 millió euró, azaz több mint 13 milliárd forint uniós támogatás megvonását javasolta. A bűnlajstromban közbeszerzési szabálytalanságok sora, az eljárások manipulálása, a résztvevők közötti összeférhetetlenség és csalás gyanúja is szerepel. Jávor Benedek EP képviselő feljelentését azonban érdemben nem is vizsgálta meg a magyar nyomozóhatóság, ami arra utal, hogy a kormány elszánta magát arra, hogy inkább benyeli az uniós támogatások elmaradása miatt veszteséget, minthogy kockára tegye Tiborcz István karrierjét egy esetleges eljárás megindításával.

Emberek, ez mégis egy köztársaság, amely tagja az Európai Uniónak!

Ezt bizonyítja, hogy Jávor Benedek EP nyilvánosságra hozta: a kormány kiveszi az unió felé leadandó számlacsomagból az Elios által megvalósított projektek számláit, ezzel gyakorlatilag lemond arról, hogy az EU kifizesse a projektek költségeit. A gyanús ügyletekben megvalósult beruházások költségeit tehát a magyar adófizetők állják, cserébe Orbán veje ellen nem lesz sem uniós sem hazai nyomozás. Hát, mit mondjunk, már megint azok nyertek az ügyleten, akik tudnak helyezkedni, és azok veszítettek, akik általában rosszul járnak. A Nemzeti Együttműködés Rendszere tehát nem hagyta az út szélén sem Tiborcz Istvánt, sem az üzlettársait, sem a feleségét, aki történetesen a miniszterelnök lánya. Ha ezt a történetet 15 éve halljuk, azt mondjuk, hogy biztos nem egy EU-s tagországban, hanem egy karibi banánköztárasaságban esett meg.

hvg_57.jpg

Fotó: hvg.hu

Itt tartunk ma Magyarországon, mégsem borogatnak kukákat elkeseredett tüntetők, nem harsogják világgá lángszavú szónokok, hogy ez tűrhetetlen. Ehelyett számolgatunk, hogy Orbán hétpontos demográfiai akciótervéből esetleg csurran-cseppen-e nekünk valami. Talán tényleg beletörődött Magyarország népe, hogy alamizsnáért cserébe bármit elnéz az uralkodó elitnek. Valahogy az az ember érzése, hogy rohanunk a dinasztikus berendezkedés felé, és nincs aki felkiáltson: Emberek, ez mégis egy köztársaság, amely tagja az Európai Uniónak! Ehelyett azt mondja faluhelyen az egyik szomszédasszony a másiknak: Nem baj Marikám, kifizetjük a Tiborcz Pista számláját, mert mégiscsak ő az Orbán Viktor veje! A másik asszony pedig nem válaszolja azt: Na, épp ezért ne fizessék ki az én adómból! Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Sok beszédnek sok az aljas indítéka.”

olkt.hu/szeka.blog.hu

Kapcsolódó cikkek

Orbán Magyarországán közel egymillió embernek nincs lakása, éhezik

O.L.K.T.

Fáj, a 99 százalékban fideszes falu

O.L.K.T.

Beteg demokráciák, illiberális rendszerek – szénné gyalázták Orbánt Brüsszelben!

Rubóczki Tamás