Nem a be-, hanem a kivándorlás az igazi probléma

0
Miközben évek óta a bevándorlás kérdése bomlasztja az Európai Unió egységét, arról megfeledkezni látszik a politikai közbeszéd, hogy nem a be-, hanem a kivándorlás az igazi probléma.
Közhely, hogy az Európai Unió népessége elöregedőben, a jelenség olyan méreteket öltött, hogy egyes országokban összeomlana a munkaerőpiac, ha nem érkezne külső utánpótlás. Ez pedig nem kis mértékben az Unión belülről érkezik, főképp a 2004-es illetve 2007-es bővítés nyomán EU-tagországgá vált kelet-közép-európai és a balti, valamint a csatlakozásra áhítozó balkáni államokból. A fejlettebb nyugati, északi és dél-európai országok munkaerőpiaci és demográfiai egyensúlyát a belső-külső migráció tartja fenn, ám a kelet-európai államokban a kivándorlás olyan méreteket kezd ölteni, hogy az már nem csak ezen területek egyensúlyának felborulásával jár, hanem gátolja az adott államok gazdasági felzárkózását és hozzájárul a nyugat-kelet közötti gazdasági különbségek mélyüléséhez. A fiatal, jól képzett munkaerő távozása miatt komoly kihívásokkal küzd a szociális ellátó rendszer is az újonnan csatlakozott uniós államokban. A vonatkozó statisztikák szerint az EU-tagállamok lakosságának nem egészen a fele tartozik az aktív korúak csoportjába, míg a bevándorlók – külső és belső országokból érkezők egyaránt 70 százaléka 20 és 59 év közötti, vagyis aktív munkaerő. Ők viszont hiányoznak saját országuk munkaerőpiacáról. De nemcsak a munkaerőpiaci egyensúlyt bontja meg a kivándorlás a legnagyobb kibocsátó országokban, hanem a nemek közötti egyensúlyt is, hiszen a külföldi munkára jelentkezők nagyobb része férfi, a gyereket nevelő nők kivándorlási aránya alacsonyabb. Az aránytalanság a képzettségi szinteken is jelentkezik, a nem szezonális külföldi munkára a magasabban képzettek, illetve a szakképzetteknek van jobb esélyük.
Forrás nepszava.hu