Most mondjátok meg őszintén: kik vagyunk mi? Minek hívnátok minket? Szégyellem magam.”

0

„Némák maradtunk, amikor a háború elől menekülő emberek ellen hónapokon át zajlott a félelem- és gyűlöletkeltés.

Nem szóltunk, amikor azokat, akik saját nemükhöz vonzódnak, egy vezető politikus másodrangú állampolgárnak nevezte. Aztán pedofilnak.

Akkor se lehetett hallani a hangunkat, amikor egy egész népcsoportra akasztották rá a bűnöző/ingyenélő címkét.

Aztán szegény sorsú embereket ültettek a vádlottak padjára, elítélve őket azért, mert szegények. És mi cinkosul, némán hallgattunk.

Amikor országos lapok listázták – azaz bélyegezték meg – különböző szempontok alapján honfitársaink tucatjait, köztük barátainkat is, alkalmat adva újra a kirekesztésre, gyűlöletre, bűnbakképzésre, ismét csak elfordítottuk arcunkat.

Egyszer aztán valakinek volt mersze minket rémisztő képződménynek nevezni. És akkor történt valami: felháborodtunk, és kimentünk az utcára, hogy kikérjük magunknak.

Most mondjátok meg őszintén: kik vagyunk mi? Minek hívnátok minket? Szégyellem magam.”

( Hodász András)