Még elég sokáig nem térhetünk vissza egykori életünkhöz

0

Bár a koronavírus-járvány akkor már bőven tombolt világszerte, néhány nappal ezelőtt még az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság vezetése is úgy volt vele, drasztikus korlátozások nélkül is lehet kezelni ezt a helyzetet. Azóta mindkét kormány kapcsolt: Nagy-Britanniában az iskolák bezárásánál tartanak amellett, hogy felszólították a hetven év felettieket, maradjanak otthon (és általában is ezt javasolják mindenkinek), az Egyesült Államokban pedig a 10 főnél nagyobb összejövetelek elkerülését és otthonmaradást javasolnak.

A váltásban fontos szerepe volt egy jelentésnek, ami azt vezette le, milyen következményekkel járhat a két országban a járvány, ha nem lépnek.

Ezt a jelentést a londoni Imperial College kutatói készítették, akik korábban a SARS és a sertéspestis idején is segítették a brit kormányt. Ötven kutató dolgozik náluk, szoros kapcsolatban állnak a WHO-val.

– Korlátozások nélkül nyolcvan százalék megfertőződik

Arra jutottak, hogy a vírus kontrollálatlan terjedése esetén az emberek nyolcvan százaléka megfertőződne. Ez Nagy-Britanniában 510 ezer, Amerikában legalább 2,2 millió halálos áldozatot jelentene, körülbelül 0,9 százalékos mortalitással számolva.

És még ehhez jönne az egészségügyi rendszer túlterhelése: nagyjából április elejétől nem lenne elég kapacitás az intenzív ellátásra szorulók kezelésére, három hónap alatt pedig eljutnánk oda, hogy harmincszor annyi embernek lenne szüksége intenzív ellátásra, mint ahány ágy van.

– A lassítás sem elég

Ez az extrém forgatókönyv, ami azt feltételezi, hogy konkrétan semmit nem csinálnak a kormányok. Ennél reálisabb lehetőségekkel is számolt a jelentés: az egyik, amikor a cél nem a járvány leállítása, csak a vírus terjedésének lassítása, hogy ne egyszerre szoruljon túl sok ember intenzív kezelésre. Ehhez kevésbé drasztikus intézkedéseket vezetnek be: akinek tünetei vannak, házi karanténba kerül a családtagokkal együtt, ahogy a hetven év felettiek is. Vagyis éppen, hogy az érintetteket és a veszélyeztetetteket különítik el, de tömeges „social distancing” nincs ebben a modellben, és az iskolákat sem zárják be.
Ez a megoldás a számítások szerint nem maradna eredménytelen, kétharmadával kevesebb intenzív ágyra lenne szükség, és a halálesetek száma is megfeleződne három hónap alatt.
Az Imperial College jelentése szerint viszont ebben a változatban is bőven meghaladta az egészségügyi rendszer lehetőségeit az intenzív ellátásra szorulók száma mindkét országban, így is 1,1 millió halálos áldozat volna az Egyesült Államokban, és 250 ezer Nagy-Britanniában.

– Az elzárás működik

Amikor viszont azzal számoltak, hogy a felsorolt intézkedések mellett bezárják az iskolákat és egyetemeket öt hónapra, és sikerült 75 százalékkal csökkenteni a társas érintkezések számát (vagyis szinte mindenki otthon marad), akkor a helyzet a modell szerint kezelhető maradt, jutott intenzív ágy mindenkinek, aki rászorult.
Ahogy a New York Times cikke írja, nem is feltétlenül a számok voltak nagy hatással a brit kormányra, hasonló modelleket pedig mások is készítettek az utóbbi időben. Az volt fontosabb, hogy ki mondta ezt: az Imperial College presztízse van akkora, hogy a szakértőket egyébként nem sokra tartó, a Brexit kampányban még ellenük is hergelő politikusok is komolyan vették őket. A lap szerint pedig az amerikai kormány szigorító intézkedéseiben is szerepe volt a jelentésnek.

– Sokáig fent kell tartani

Az előrejelzésnek viszont ezzel még nincs vége. A kutatók szerint a drasztikus intézkedéseket addig kell fenntartani, amíg nincs megoldás a vírusra, például nem fejlesztik ki a vakcinát. A mostani tudásunk szerint ez akár 18 hónap is lehet. Ha ugyanis korábban feloldják a korlátozásokat, a járvány második hulláma is jöhet.
Hogy mindez valamennyire kezelhető legyen, a jelentés azt javasolja, folyamatosan mérni kell, hányan kerülnek intenzív osztályra egy héten a koronavírus miatt. Ha az esetek száma 50 alá csökken (Nagy-Britannia esetében), akkor a korlátozások egy részét lazítani lehet, például az iskolákat meg lehet nyitni, de ha 100 fölé megy, akkor újra teljes zárás kell.

– A modellnek vannak korlátai

Azt persze fontos észben tartani, hogy mindez egy modell, aminek korlátait a kutatók is világosan leírják. Ezek a számok jelentősen változhatnak attól függően, hogy mennyire szigorúan tartják be az emberek az intézkedéseket, és hogy milyen váratlan események következnek.
És az is fontos, hogy egyelőre csak rövid távú adataink vannak. Tudjuk például, hogy Kelet-Ázsiában a kemény korlátozások hatására jelentősen lassult a terjedés, de azt még nem tudjuk, hogy ez hosszabb távon is működik-e.
A jelentés pedig külön kiemelt még egy dolgot:
ez a számítás csak a járvány és az egészségügyi rendszer szempontjait veszi figyelembe, a gazdasági hatásokat nem.
Amik pedig óriásiak, generációk óta nem látott recesszió fenyeget.
Ez pedig súlyos döntések elé állítja a világ kormányait. A kínai és dél-koreai lezárásoknak a látványos eredmények mellett óriási társadalmi és gazdasági költségei vannak, mindez pedig visszahat nemcsak az emberek jólétére, hanem egészségére is.

A drasztikus intézkedéseket pedig azért is nehéz fenntartani, mert ha működnek a korlátozások, akkor az emberek alapélménye az lesz, hogy folyamatosan csökken az esetek száma, miközben az életük felfordul. Nincs látható ellenség, nagy lehet a nyomás, hogy oldják fel a korlátozásokat – de ha ez túl hamar és tervezés nélkül történik, a járvány visszatérhet. És az sem garantált, hogy a vakcina kész lesz, vagy működni fog.
Ahogy a Financial Times írja: a demokratikus politikusoknak csak szörnyű választási lehetőségeik vannak, hogy életeket mentsenek meg. Soha egyetlen közegészségügyi beavatkozásnak nem voltak ilyen súlyos társadalmi hatásai, áll a jelentésben.

– Nem lehet egyhamar visszatérni az eddigi életünkbe

„Ahhoz, hogy megállítsuk a koronavírust, radikálisan meg kell változtatnunk szinte mindent: azt, ahogy dolgozunk, ahogy edzünk, társasági életet élünk, vásárolunk, a mentális egészségünket kezeljük, oktatjuk a gyerekeinket és ahogy vigyázunk idősebb családtagjainkra.
Azt akarjuk, hogy a dolgok hamar visszaálljanak a rendes kerékvágásba. De amit még nem fogtunk fel, hogy a dolgok nem térnek vissza normális menetbe néhány hét, vagy akár néhány hónap alatt. És van, ami soha”, írja az MIT Technology Review főszerkesztője egy cikkben, ami szintén nagy részben az Imperial College jelentésén alapul.
„Az az ötlet, hogy ha néhány hétre bezárjuk az iskolákat és az éttermeket, akkor meg lehet oldani a problémát, és vissza lehet térni a normális ügymenetbe – ez nem fog megtörténni.
Ez a vírus keringeni fog, akár egy-két évig, így ekkora léptékben kell gondolkodnunk. Nincsenek jó válaszok, mindegyiknek súlyos árnyoldalai vannak. Egyelőre csak úgy tudjuk fenntarthatóan csökkenteni a terjedést, ha közben fenntarthatatlan intézkedéseket hozunk” – mondta a Voxnak Adam Kucharski, a London School of Hygiene & Tropical Medicine kutatója, a The Rules of Contagion című könyv szerzője.
Van ugyanakkor, aki a jelentést pesszimistának tartja. Bill Gates a héten a redditen válaszolt kérdésekre, és azt mondta: szerinte ez a modell túlságosan negatív paramétereken alapul, és szerinte a kínai eredmények azt mutatják, hamarabb meg lehet állítani a járványt. (Kínában mostanra, több hónapnyi drasztikus intézkedések után sikerült jelentősen lecsökkenteni az új esetek számát a hivatalos számok szerint, és látványosak a dél-koreai eredmények is.)
A jelentés vezető kutatója, Neil Ferguson a héten házi karanténba vonult, miután a vírus tüneteit vette észre magán. Ez azt jelenti, hogy fertőzött lehetett, amikor kedden részt vett egy sajtótájékoztatón Boris Johnson társaságában.

– MTA: A számítás alátámasztja, szükség van a magyar intézkedésekre

A londoni Imperial College megbízásából végzett legújabb modellszámítások a Magyarországon is meghozott szigorúbb intézkedések megalapozottságát támasztják alá. Az eredmények szerint csillapítás helyett elfojtásra kell törekedni, mert csak így tud megbirkózni az egészségügy a helyzettel, írta a tanulmányról a Magyar Tudományos Akadémia.