Lovasi András kikészült a NER-től!

0

Tusványoson készített interjút a 444 Lovasi Andrással, aki idén is fellépett a Kiscsillaggal a fesztiválon. A zenész elmondta, hogy ha valaki koncertezni akar Magyarországon, akkor valószínűleg a NER-be ütközik, ők például a koncertjeik 80-90 százalékánál, hiszen minden fellépési lehetőség felett van valamilyen formában politikai kontroll.

Ha valaki nagyon következetesen „független” akar lenni, akkor húz egy határt, de onnantól nem sokat koncertezik Magyarországon. Mi koncertezünk, ha nem kényszerítenek vállalhatatlan kompromisszumokra[…]Gondolom ez a határ mindenkinél máshol van. Nyilván az ember próbálja kerülni, hogy a politikai és üzleti szándékok illusztrációja legyen az, amit csinál. De elég nehéz előre kontrollálni mi vár rád egy adott helyszínen. Szerencsére a direkt árukapcsolásokat nem szokták sehol erőltetni – mondta.

Arra a kérdésre, mit érzékel a kultúrharcból, Lovasi elmondta, eddig se volt a kultúra nagy székfoglalói között,

„az ő székén még nem ül senki”.

Azok a törvények, amik mostanában születnek, a feudális irányba tolják az országot. A tao megszüntetése is ilyen lépés, amiből persze korábban is hatalmas pénzeket nyúltak le, akik a tűz közelében voltak, de a többség megpróbált alkalmazkodni a működéséhez.

Majd jött helyette valami, ami ennél is kiszámíthatatlanabb, a mindenkori feletted lévő bírálja el a pályázataidat, a lojalitásodnak és a jóindulatodnak pedig folyamatosan a garanciáját kell adni. Nyilván az is tanulságos, ahogy az Alföldi Róbert által rendezett darabokat bemutató színházak látványosan kevesebb pénzt kaptak. De azt is gondolom, hogy ez a szokásos kelet-európai reflexek kiteljesedése. Régebben is sok minden így működött, most csak teljessé válik a szemünk előtt ez a rendszer.

A zenész szerint a NER sikerének egyik titka, hogy miközben az előző uralkodó elitet következetesen kicsinálta, az átlagembernek a személyes szabadsága nem sokat csökkent, az emberek pedig jobban élnek a 2008-as válság óta. A probléma szerinte akkor kezdődik, amikor az államnak szolgáltatóvá kellene válnia, és ezt a szolgáltatást számon is kellene kérni.

Lovasi emellett azt is borzasztónak tartja, hogy önmagában az, hogy egy gondolkodó ember, aki nemcsak a barátainak mondja el a véleményét, az egy megmondóemberi státust ér Magyarországon.

„Nem akarok megmondóember lenni. Nem akarok jelszavakat mondani, nem akarok semmi magamra írni […]. Közben szívből gyűlölöm a pártpolitika kicsinyességét, és a szélsőliberális hörgést, ami ugyanannyira meg akarja mondani nekem, hogyan viselkedjek, mint ahogy a szélsőjobbosok meg akarják. Ezek számomra ugyanannyira idegesítőek.”