Lendvai Ildikó brutális írást tett közzé a velejéig romlott kormánynak!

Lendvai Ildikó most a Népszava hasábjain egy terjedelmes írásban mutatta be a Fidesz világ velejéig romlott erkölcsi bugyrait, mutatjuk:

Hát eljött végre. A politikai háború és a Kulturkampf után itt a „Morálkampf”. Előbb volt a fülkeforradalom, amelyik a politikai rendszert rendezte át, vagy inkább vissza, a kisebb demokrácia irányába. Kéz a kézben járt vele a gazdaság átszabása, a klienskapitalizmus, a tulajdon és a profit átterelése a hűbéresekhez, majd centralizálása strómanok, rokonok, barátok kezében.

Fáradságos munka volt, pláne, hogy a sajtó nagy részét is be kellett kebelezni, így a kultúrával tavalyig nem értek rá komolyabban foglalkozni. Ám akkor lelkes szabadcsapatok segítségével megrohanták az ellenségesnek vélt, túlságosan független szellemű művészeti és tudományos hadállásokat, a Petőfi Irodalmi Múzeumtól a Tudományos Akadémiáig. Mégis volt valami hiányérzete az embernek. Ha az erkölcsi felfogás marad a régi, akkor az új rendszer kellemetlen összevetéseknek van kitéve, az avítt normák jegyében könnyen tolvajnak, részvétlennek, agresszívnek nevezhetik.

Muszáj legalább a hívek számára kiépíteni egy másfajta etikát. Ha már sikerült az országot kettészakítani társadalmi, politikai, kulturális szempontból, nem lehet hátradőlni: következzék a morális kettéhasítás. Egyéb forradalmak után feltétlen szükség van erkölcsi (ellen)forradalomra is. Új értékrend felállítására, amelyben minden fordítva van. A The New York Times Salvini ideológiáján keresztül mutatja be a hasonszőrűek etikai előjelváltását: „Good is Bad”, vagyis amit eddig jónak neveztünk – pl. embereket kimenteni a tengerből – az az új rend normái szerint bűn. Orwell 1984-éből ismerjük az „újbeszél”-t, a Forradalom által teremtett új nyelvet.

Most az „újbeszél” mellett itt az „újmorál”. Félreértettük, amikor a miniszterelnök a választás előtt „erkölcsi, politikai és jogi elégtételt” ígért. Mert nemcsak az ellenzékét fenyegette. Az övéit is meg akarta nyugtatni:

nem kell pirulniuk vezérük és pártjuk kétes lépései miatt. Jönnek az új normák, amelyek révén elégtételt kapnak: erkölcsileg is ők állnak a jó oldalon. Nem a „légy jó mindhalálig” parancsát írják át nekik „légy rossz ”-ra, az túl brutális volna. Épp csak a „jó” jelentését cserélik ki. Jó az, amit a vezér csinál, mert nemzete üdvét és megmaradását szolgálja, akkor is, ha ez épp nehezen hihető.

Ez, mondhatni, axióma, nem szorul bizonyításra. Orbán idén márciusban leszögezte: „Nem véletlenül érezzük erkölcsi fölényben magunkat Nyugat-Európához képest”. Tusnádfürdőn, ahol meghirdette az új etikát („új elvi alapokra helyeztük egyén és közösség viszonyát”), fel is sorolta az „elismerésre méltó teljesítményeket”.

Tanulságos. Az erények között nem szerepel semmi, ami a szolidaritásra, másokért való kiállásra utalna. Ami helyettük felmagasztaltatik, az az „öngondoskodás”, a „saját egzisztencia megteremtése”, az „adófizetés”és legfeljebb a „családalapítás, gyermeknevelés”.

Ki-ki söprögessen csak a saját portáján, nix világmegváltás. Aki az „újmorállal” szemben holmi régi (részint épp a kereszténységben, részint a humanizmusban és a felvilágosodásban gyökerező) erkölcsi normákra hivatkozik, az egyrészt „sivalkodik”, másrészt álszent, vagy naiv hülye. Iványi Gábor gondolatait a Magyar Hírlap „farizeus szóömlenynek” minősíti. A színész Richard Gere, aki ételt vitt egy menekülthajóra, „elindult négereket menteni”, „egy Soros-szuka pedig olyan szeretettel pillantott rá, hogy a könnye is kicsordult”(888).

Az ilyen mind moralizáló „kulturális marxista”, aki Fricz Tamás szerint „minden létező, születéstől fogva vagy a hagyományokból következő különbséget – legyen az faji, nemzeti, etnikai, vallási- nem létezőnek tekint.” Szintén a 888 egyik bölcselője oktat ki, hogy ha a társadalmi igazságosság kifejezést halljuk, „jobb, ha ördögűző papot hívunk”, „sokkal jobban járunk, ha nem veszünk készpénznek olyasmit, mint ’egyenlő méltóság’, ’alapvető emberi jogok’, ’egyenlőség’.” Csupa badarság, tényleg.

A 444 („plankog” néven jegyzett) elemzése írja, hogy Salvini a bírálóit „buonistának” (jóakaratúnak, jótevőnek) gúnyolja, új szitokszót teremtve. A német szélsőjobb párt, az AfD hasonló megvetéssel a „gutmensch” kifejezést használja. Az a rossz, aki jó. A The New York Times szerint vannak, akik felveszik a kesztyűt, és „buonista” feliratú pólót nyomatnak maguknak. Mi sem dezertálhatunk az erkölcs szabadságharcából. Itt az ideje, hogy az ellenzék nálunk is megfogalmazza a maga erkölcsi alapvetését, ha mást nem, hát a közös jelöltek által vállalt, számonkérhető normákat.

Nem frázisokat, hanem világos szembefordulást a közmorál megrontásával. Igen, a kényes kérdésekben, a menekültekkel való bánásmód, a roma integráció, a pártok és politikusok morális hitelessége dolgában is.

Mert gyakran mi is a hallgatás bűnébe esünk. vagy szemet hunyunk szövetségeseink hallgatása fölött.

Fontosak a közös politikai programpontok (nem ártana azokat is világosabbá tenni), de ez sem fog menni a közös morális minimumprogram, a politika ethosza, az emberség, a tisztesség rehabilitálása nélkül. Éppen most írnak át mindent, ami eddig erkölcsi közmegegyezés tárgya volt. Hadüzenet nélkül indítottak háborút. Őrzők, vigyázzatok a strázsán!

Lendvai Ildikó írásáról nem fog beszámolni a propaganda média, ezért kérjük oszd meg Facebookon, hogy más is lássa milyen velejéig romlott a Fidesz rendszere!

Kapcsolódó cikkek

Tényleg? Komolyan mondja? Tényleg ennyire hülyének néznek bennünket? Meddig tűritek még ezt?

Rubóczki Tamás

Tízmilliárdokat adott az EU, hogy jobb legyen a magyar egészségügy, de ezt is szétlopták

O.L.K.T.

7 kérdés Dr. Magyar György ügyvédhez Váradi András halála ügyében

O.L.K.T.