Kard és vakolókanál

Azért kell meghallgatni a Kedves Vezető rendes évi tusványosi beszédét, mert
a.) egyrészt képet kaphatunk a mai magyar orvostudomány, azon belül is a démonok, és más, riasztó agybajok elleni heroikus, ámde elkeserítően vesztes küzdelméről,
b.) másrészt végre megtudhatjuk ki lett ez évben az újabb szarszemétláda. Ki az, aki ellen nemzetünknek megint kardozni kell, ezzel is enyhítve a főnök, alias Kedves Vezető (a Kedves Vezető nagyon alias, évről évre egyre aliasabb) fejében üvöltő hangok, fájó kakofóniáját.

Eddig ugye háborút viseltünk Merkel, Macron, Soros, Gyurcsány, a felsoroltak ivadékai, – ha megszülettek, ha nem, akkor is – generálisan a hollandok, svédek, a finnek, a teljes luxemburgi királyság ellen. Eddig.

Lehet a klímaváltozás, valami tusványosi rettenet pálinka, esetleg kimaradt néhány szem az adagolásból nem tudom, de az idén nem apróztuk el a sztorit. Nagyjából hozzácsaptuk még az eddig sem rövid háborús listánkhoz Észak-Koreán, a volt Szovjet tagköztársaságok romantikus diktatúráin, a megmaradt néhány banánköztársaságon kívül az egész világot.
Nem kell itt hernyózni, erősek vagyunk mint állat!
Egyik kezünkben kard, a másikban meg vakolókanál, mondotta volt a Kedves Vezető a szép szájával. Ápolók, gyógyszer meg sehol.
Így perszehogy hadat üzenhetünk bátran a normalitásnak. Nincs nagyon meleg, Tusványos tele félrészeg kormánytaggal, medve egy darab sem (Hoppá! Most látom, volt. Szerencsétlen, EZ SE TUDTA, hova került.) a várban mától talpig huszárjelmezben csákóval-karddal-rámás csizmával-lóval parádéznak a rendőrök – noormális? – ez pont ideális hadüzenethez. Mikor máskor, ha nem most?

Arra emlékszem, ha már a hadüzenetnél tartunk, mikor megboldogult katonakoromban a mi laktanyánk, Nagykanizsa, feszt az olaszoknak üzent hadat. Akkor ezt hadgyakorlatnak hívtuk még.
Persze, akkor is ketyós volt a fél kormány, (mondjuk a másik fele meg részeg) mi meg röhögve nézegettük az egyetlen tankot a laktanyaudvaron, amiből épp aznap hajnalban lopta ki Béla, az ügyeletes, a gázolajat, így meg háborúba menni meg elég felejtős. De legalább elvi síkon üzemképes volt. Elvi síkon, mert a többiben már motor sem volt rég. De ott is, akkor is, az a hibbant, félhülye rendszer is, minden háborút megnyert.
Elvi síkon.
Nézem a Kedves Vezetőt, ahogy mókásan hadonászik töpszli kis karjaival, belelovalva magát a vakolókanál-kard-keresztényszabadság triangulum frissen született háborús őrületébe, azon gondolkozom, nekünk, magyaroknak, mit is jelent a szabadság, aminek ez a félnótás két pálinka között, éppen hadat üzent?
Mert azt, hogy neki, nekik, ennek a néhány gazembernek, akik éppen most tesznek lóvá és földönfutóvá tízmillió embert, hogy nekik a szabadság, – Hogy is fogalmazott? KERESZTÉNY SZABADSÁG! – mit is jelent, azt tudjuk.
Azt, hogy minden az övék! MINDEN AZ ÖVÉK!
Hogy nekik már lopni sem kell, mert önmaguktól mégsem lophatnak. Legfeljebb egyik zsebükből átpakolják a másikba a bankokat, gyárakat, bányákat, városokat, Balatont, jó ég tudja mi mindent. Időnként odaadják a gyereknek, most játszanak egy kicsit ők is vele. Ez a keresztény szabadságuk!

De nekünk, tízmillió szájtáti magyarnak mit jelent a szabadság? Hogy időnként majd megbámulhatjuk naccs’úrék repülőit, birtokait, távolról a Balatont, a várat? Ez a mi szabadságunk?
Egy végletekig beteg ember beteg víziója egy beteg világról? Ez? Ez kell nekünk?
Jó kis beszéd volt. Nnna, megyek beszerzek egy vakolókanalat meg egy kardot.
Háború lesz. Megint.

Kapcsolódó cikkek

A mi Kedves Vezetőnk muzikális ember , de mindenképp van ritmusérzéke :D VIDEÓ

O.L.K.T.

Polt Péter szerint annyira sötétek a magyar emberek, hogy akkor is korrupciót képzelnek, amikor az nincs

O.L.K.T.

Brüsszel nem enged: ha az Elios “ártatlan”, az adófizetők fizethetik a korrupció árát

O.L.K.T.