Karafiáth Orsolya megküldte Orbánt

Minapi hír, hogy Dél-India egyes részein, köztük az ötmilliós Csennaiban, India hatodik legnagyobb városában elapadtak a csapok, milliók ivóvízellátása függ állami lajtoskocsik érkezésétől.

Messze van? Nem számít?

Jelentem, a globális felmelegedés és az azt kísérő katasztrófák nem állnak meg ország- és kontinenshatároknál. Itthon is egyre több jele van a bajnak, durvulnak a nyaraink, szaporodnak a hőségriadók, a viharok, a felhőszakadások. Emellett egyre többen állítják, hogy a mindennapjaikat tönkreteszi a szorongás, amit az életünkbe (a felmelegedés miatt is) egyre jobban begyűrűző félelem okoz.

Az optimisták a csodában bíznak, azaz olyan technikai megoldásokban, melyekkel kivonhatóak majd a légkörből az üvegházhatású gázok.

Rémületes, hogy a rohamosan olvadó sarki jégsapkákról és apadó gleccserekről és gyilkos tornádókról, fokozódó elsivatagosodásról szóló hírek dacára ma is vannak politikusok, akik még mindig a maguk pillanatnyi politikai hasznát veszik előre, s ezzel milliók életével játszanak.

Olvashattuk, hogy

elbukott az a tavaly ősszel megfogalmazódott uniós javaslat, miszerint az EU-tagállamok 2050-re közösen klímasemlegessé tegyék Európát,

értsd, annyi üvegházhatású gázt, leginkább széndioxidot bocsássunk ki, amennyit elhasználunk.

Bár Magyarország kormánya korábban támogatást ígért, végül most csütörtök este Csehországgal és Lengyelországgal közösen leszavazta a határozattervezetet. Így valami olyasmi kerülhet be a csúcsot lezáró nyilatkozatba, hogy a tagállamok nagy többsége vállalja, hogy eléri a klímasemlegességet 2050-re.

A cseh miniszterelnök, Andrej Babiš a csúcs, ő előkapta a hülyekártyát, miszerint honnan tudnánk, mi lesz 2050-ben, nem vagyunk mi jósok.

„Miért kéne harmincegy évvel korábban arról döntenünk, mi fog történni 2050-ben?”

– tette fel a cinikus kérdést, és a megcélzott hallgatóság, legalábbis azok, akik a holnapig alig látnak, bólogathattak vele.

Miközben nyilvános hírekből, adatokból, tanulmányokból Trumpon és kelet-európai követőin kívül lassan mindenki leszűrte a következtetést, hogy a klímakatasztrófa nem olyasmi, mint a homeopátia, azaz nem hit kérdése csupán.

Babišsal ellentétben a mi vezetőnk, Orbán Viktor igazi stratéga, olykor állítólag kedélyeskedve megjegyzi: az övéi a párton belül gyakran figyelmeztetik őt, hogy túlságosan előre tervez, de hát, mondja ilyenkor vezetőnk, ő már csak ilyen.

Nézzük az ő jövővízióját egy nyilatkozata tükrében. Tavaly májusban Budapesten, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján így kezdte:

Amikor a migráció európai hatásairól beszélünk, a gyermekeinkről, unokáinkról, az ő biztonságukról van szó.
Aztán kifejtette, hogy a bevándorlás átalakítja a világot, így ami „2050-ben vagy azután történik, az annak lesz a következménye, ami most zajlik. Aki most nem védi meg magát, az 2050-2060-ban már nem tudja. (…) Nem lesz értelme a gazdasági sikereiknek, ha egyébként az unokáik és a gyermekeik egy olyan világban veszik át önöktől a cégeket, amelyben nem jó élni.”

Játsszunk kicsit mi is!

Ha a migráció szót kicseréljük a klímakatasztrófára, egyből lesz valódi értelme a szövegnek.
Hiszen tény: ami most történik, vagy ami most nem történik meg, megágyaz a katasztrófának.

A katasztrófának, ami már elkezdődött, amiben már benne vagyunk. Amit már így is csak fékezni tudunk.
Micsoda abszurd lenne az igazságról beszélni: hogy hiába az ellopott ország, ha mind felfordulunk.

Akár azt is megjegyezhetné egy ilyen “igazságbeszédben”, hogy a gazdagok kissé védettebbek, később kozmálnak oda, több lehetőségük lesz mérsékelni a személyes szenvedésüket, több eséllyel lógnak meg olyan helyekre, ahol még kibírható a klíma. Akik pedig megválasztották őket, akiknek mindezt köszönhetik, azok pedig maradnak az üstben.

 

De ne fantáziáljunk, nézzük az elhangzott nyilatkozatokat.

Vezetőnk, ész megáll, teljes lelki nyugalommal köti össze a klímavédelmet a rezsicsökkentéssel.
Kijelentette, hogy hazánknak ugyan vannak klímacélvállalásai 2030-ig, amire akad terv és van rá pénz is,

„de arra vigyázni kell, hogy a klímacélok elérése ne eredményezze a lakások rezsiköltségének növelését.”
Hogy mi van?
Azt mondja, a cél az, hogy „a klíma is javul, és a magyar családoknak sem kell több pénzt fizetni az energiáért”.

Meg azt is mondja, hogy a 2050-es céllal, a vállalásokkal egyetért,

„De amíg nem látjuk, hol van erre a pénz, addig nem vállaljuk. Úgyhogy kezdjünk tárgyalni a pénzről!”

Tetszik érteni? Pénzt kér a szövetségeseinktől, hogy Magyarország beálljon a sorba bolygónkat pusztulással fenyegető veszély elhárítására.

Az indok: ha az unió ád pénzt, akkor megvalósítható a magyar energiarendszer korszerűsítése.

„Nyitottak vagyunk, tárgyalni fogunk.”

Összefoglalom: nemet mondunk legelemibb érdekünkre, de ha jön egy kis plusz zsozsó, hajlandóak vagyunk elgondolkodni.

Kapcsolódó cikkek

BECSÜLETBEN KITARTANI A HŐS VÁSÁRHELYIEKÉRT

O.L.K.T.

Napokon belül a postaládákban lesz a Nemzeti Tolvajlás új konzultációs levele:

O.L.K.T.

Föld S. Péter: Tessék már a választás előtt egy évvel leleplezni a félredugó polgármestereket!

O.L.K.T.