Kálmán Olga interjút készítene Simicska Lajossal!

Nagyinterjú Simicskáról és Orbánról, messiásságról és megbocsátásról, kaotikus ellenzékről és egy csokor konteóról.

Akar még nagyember lenni?

Mi az a nagyember?

Rajta lenni a Forbes legbefolyásosabb nők listáján, mint 2014-ben, na, az például nagyemberség. Nézett közéleti műsort vezetni a tévében, az is nagyemberség. Meg az is nagyemberség, ha valaki politikusként, mondjuk, főpolgármesterként osztja az észt meg a pénzt.

Az válasz, hogy nem adtam fel, hogy továbbra is közélettel foglalkozzam?

Válasz. Lenne politikus?

Az speciel nem. Meg is lepődöm, amikor olyanokat olvasok a sajtóban, hogy Kálmán Olga a főpolgármesterségre tör.

Pedig pár hónapja a Facebook-oldalán egy „Hmmm” kommenttel osztotta meg a hírt, hogy az Idea intézet közvélemény-kutatása szerint a balosok inkább választanák önt miniszterelnöknek, mint a szocialista Kunhalmi Ágnest, sőt, állítólag a főpolgármesteri székben is szívesen látnák.

Azért osztottam meg a hírt, mert jólesett.

De?

De én újságíró vagyok, a politika pedig a túloldal. Miért mennék át?

Mert tán elfogytak a helyek, ahol újságíróként, műsorvezetőként munkát vállalhatna. És mert míg újságíróként csak véleménye és kérdése lehet, politikusként döntéseket hozhatna.

Elárulom, miért nem fordult meg a fejemben, hogy pályázzak a főpolgármester-jelöltségre: mert nagyon komolyan gondolom a politikát. Mi is történne? Kampányban nyilván el kell mondani, milyen pocsék itt a köztisztaság, az úthálózat, a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás és az oktatás. De ha netán megválasztanak, eltelik fél év, s megint ki kell állni. Akkor mit mondhatok? Hát továbbra is azt, hogy pocsék a köztisztaság, az úthálózat, a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás meg az oktatás.

Főpolgármesterként lehet tenni köztisztaságért, úthálózatért, tömegközlekedésért, egészségügyi ellátásért, oktatásért, nem?

Számomra feloldhatatlan ellentmondás, hogy miközben az emberek talán bíznának bennem, én nem bízom abban, hogy Fidesz-kormány alatt ellenzéki vezetéssel fejlődhet egy település. Ráadásul komoly a sansz, hogy egy esetleges ellenzéki főpolgármestert még egy kátyú betömésében is meggátol majd a saját kormánypárti testülete. Én viszont kizárólag úgy szeretek belefogni bármibe is, hogy reális esélyét látom a megvalósulásnak. Magammal szemben lennék borzasztóan elégedetlen és csalódott, ha nem tudnám azt cselekedni, amit szeretnék.

Azt állítja, Karácsonnyal vagy Puzsérral az élén sem működne Budapest?

Azt állítom, hogy én biztos nem fognék ilyen politikai vállalkozásba.

Nem fideszes kormány alatt indulna?

Nem szokásom álmodozni.

© Fotó: Marjai János / 24.hu

Kizárt, hogy valaha politikus lesz önből?

Ilyenkor mondják azt a politikusok, hogy a politikában semmire nem mondjuk azt, hogy soha.

Jó kis balos messiást lehetne felépíteni Kálmán Olgából.

Politikai messiásnak túl őszinte vagyok. Ami a szívemen, az a számon: engem aztán egyetlen kormány egyetlen titkosszolgálata se hallgasson le, fölösleges közpénzkidobás, privátban sem mondok mást, mint adásban. A politikusi léthez más típusú személyiség szükséges.

Visszakerül valaha a képernyőre?

Nem lenne rossz.

És el is tudja képzelni?

Erről nem kell képzelődnöm, hiszen huszonöt évig ott voltam. Szívesen vezetnék egy olyan igazi, belekérdezős, felvállalós műsort. Igaz, manapság nem ez a műfaj az, amit a televíziók szívesen felvállalnak.

RTL Klub? ATV?

Az egész médiapiacról beszéltem most. Tartok tőle, hogy manapság a létét veszélyezteti az a médium, amely felvállal egy értelmes és jogos kritikákat megfogalmazó műsort.

Miért?

A tulajdonosnak, különösen, ha külföldi az illető, miért lenne érdeke egy politikai műsorért kockára tenni az állam felől érkező hirdetési bevételeit?

Öt év után ad újra kormányzati hirdetéseket az RTL Klub, de hát csináltak ők tökös, kormánykritikus híradót pár éve, a reklámadóvita idején.

Csináltak… De ne várja, hogy konkrétan beszéljek akár egyik, akár másik csatornáról.

Miért?

Mert nem tartozom egyikhez sem. Mondjuk, ha meg odatartoznék, akkor meg azért nem beszélnék róluk.

Az RTL Klubon Baló György betegsége, halála miatt szüneteltetnek egy közéleti műsort. Ha indulna egy új program, vállalná a vezetését?

Mondom: nem foglalkozom ábrándozással.

Az ATV-hez van visszaút?

Ezt sem tudom. Az mindenesetre biztos, hogy nem haragban váltunk el.

Nem? Mi számít haragnak, ha nem az, hogy az ATV tulajdonosa, Németh Sándor a 2017-es szakítás után megalázónak, kártékonynak, közgondolkodásra befolyással bíró személyhez méltatlannak nevezte az ön távozását?

Remélem, azóta már felülbírálta az akkori véleményét.

© Fotó: Marjai János / 24.hu

Bánja, hogy a Hír Tv-s, simicskás kalandért 2016 végén elhagyta az ATV-t?

Nem. Nem, nem, nem. Nagyon szép másfél év volt.

Ha annak idején nem mozdul, ma is ATV-zik.

Bizonyára. Engem ott senki nem bántott, megbecsültek. De akkora lendületet, inspirációt adott, hogy másutt, másokkal lehet valami újat, jót csinálni, hogy nekiindultam.

Mesélte nekünk, hogy Simicska Lajos győzte meg egy személyes találkozón.

Így történt. Megjegyzem, ott azt is megbeszéltük, attól, hogy megyek a tévéjéhez, még nem változik meg a véleményem a korábbi tevékenységéről.

A G-naptól a tavalyi országgyűlési választásig egyre inkább Simicskában látta a messiást a nem fideszes világ. Az ön és más úgymond ballib arcok leigazolása különösen növelte Simicska legitimitását az ellenzéki oldalon. Hiszen „ha az Olga meg az Alinda beáll a Lajoshoz, akkor, igaz, hogy gengszter a fickó, igaz, hogy felépítette a maffiaállamot, de legalább az utolsó pillanatban megjött az esze, hihetünk neki mi is”.

Van egy ilyen olvasata a történteknek. A műsorom vendégei közül rengeteg ellenzéki politikus kérdezett rá interjú után, hogy „Olga, mit tud, mikor dobja le Simicska az atombombát?”. Annyit feleltem: ha lesz bomba, mindannyiunknak fel fog tűnni a villanás.

Ön mikor jött rá, hogy nincs itt semmiféle atombomba, csak petárdák?

Április nyolcadikán este tizenegy órakor.

Bízott Simicskában, amikor aláírt neki?

Én a szakmámban bíztam és ma is abban bízom. És abban a másfél évben tényleg lehetett jó műsort csinálni, lehetett őszintén kérdezni. Nekem aztán soha nem szólt le Simicska, se más, hogy ezt vagy azt kéne behívni, valakivel így vagy úgy kéne viselkedni. Elég volt neki, hogy újságírómunkát végeztünk.

A Jobbik, főleg a kampányfinisben, külön elbírálás alá esett, nem?

Nem igaz, hogy toltuk a Jobbik szekerét. És az sem igaz, hogy ész nélkül ütöttük Orbán Viktort. Mindenki azt kapta, amit megérdemelt.

Az induláskor, 2017 márciusában ön azt nyilatkozta: a Hír Tv-nél nem akarja ugyanazt csinálni, mint az ATV-n, „elég a gumicsontokból, a sajttájok körülugrálásából”, a valóságra koncentrál, egészségügyre, oktatásra, és civileket, szakértőket szólaltat majd meg. Sikerült jobb műsort csinálni, mint az ATV-nél?

Hát ezt aztán tényleg a nézők döntsék el. Még csak ne is a szakmánkbeliek. Tettem a dolgomat adott keretek között. Amúgy mindig elégedetlen vagyok mindenféle teljesítményemmel, a főzéstől a műsorkészítésig, úgy nézek rá minden egyes produktumomra, hogyan lehetett volna jobban csinálni. Amikor munkahelyet váltottam, különösen nagy volt bennem az ez iránti vágy.

ATV-sként vagy Hír Tv-sként volt nagyobb hatással a közvéleményre?

Az ATV nagy előnye, hogy oda hozzám is meg utánam is bejártak a fideszesek, igaz, rendre ugyanaz a pár arc. A Hír Tv-t viszont a G-naptól bojkott sújtotta. Ami végtelenül igazságtalan, mert ha két pasi összeveszett, az legyen a magánügyük, s ne százezrek lássák kárát. Hát hogy néz az ki, hogy aki Hír Tv-ből tájékozódik, annak Orbán fityiszt mutatva üzeni, hogy bibibí, hozzád nem szólok?! Balog Zoltán egyenesen azt mondta a riporterünknek, hogy „maguknak nem nyilatkozom, mert a maga főnöke meg az én főnököm összeveszett”. De a nézőnek mi köze ehhez?

© Fotó: Marjai János / 24.hu

Igaz, hogy a Hír Tv-s Egyenesen lényegesen kevesebb nézőt vonzott, mint az ATV-n maradt Egyenes beszéd ön nélkül?

A kormányzati sajtó szerint. Valószínűleg abban reménykedtek, hogy, ha ezt írják, akkor az egyszer így is lesz. De nem így lett. Egyébként meg nem szeretem ezt a nézettségi cicaharcot.

Miért nem?

Mert méltatlan azon vitatkozni, hogy most nekem volt több nézőm vagy neked. Jó műsort kell csinálni, ez fontosabb.

Az ATV régóta publikálja a műsorai nézettségét. A Hír Tv mérte a sajátját, viszont titkolta. Amit nehéz másként értelmezni, mint hogy el akarták kerülni a nap mint nap ismétlődő nyilvános vereséget.

Az első perctől amellett kardoskodtam, hogy hozzuk nyilvánosságra az adatainkat. Nem volt okunk szégyenkezni, hiszen a G-nap után folyamatosan nőtt a csatorna nézettsége, a választásokhoz közeledve pedig nagyon komoly eredményeket ért el a tévé. Nyilván ehhez az is hozzájárult, hogy sokan azt remélték, Simicska ott robbantja majd az atombombát. Sajnos a televízió vezetése csak a választások után döntött az adatok nyilvánossá tételéről, ami nem volt túl szerencsés döntés. Nem nehéz előre látni, hogy egy, a hatalommal szemben kritikus médium nézettsége, hallgatottsága vagy olvasottsága visszaesik, ha a hatalom számára fölényes győzelmet hoz a választás, a változást akarók pedig csalódottak, reményvesztettek. Ez egyébként korábban is minden választási évre igaz volt.

A Hír Tv fideszes visszafoglalása körül, után találkozott Simicskával?

Nem. És tudtommal a tévé szakmai vezetésének tagjai sem látták őt.

Simicska miért csinálta ezt az egész háborút?

Nem tudom.

Kicsavarták a kezéből a sajtóját, ezt még értem. De az egyéb vállalkozásait vajon miért adta oda vagy inkább vissza Orbánnak?

Ezt sem tudom.

Mivel lehetett őt úgy befenyíteni, hogy a nyílt átkozódáshoz, az „Orbán egy geci”-hez képest pisszenés nélkül lemondott mindenéről? A választásokig tartott ki a testvérháborúra szánt pénz? Jó, de ettől még nem kell fület, farkat behúzva eltűnni a színről. Persze mondhatták neki: akkor kapsz a cégeidért iksz milliárdot, akkor úszod meg a börtönt, ha kushadsz. De aki őszintén O1G-zik éveken át, ilyen ultimátumot nem fogad el.

Ebben a megközelítésben valóban nem tűnik észszerűnek.

Van az az összeesküvés-elmélet, hogy Orbán és Simicska csak eljátszotta a balhét, a cél egyrészt az volt, hogy a zűrös múltú Simicskát leválasszák a Fideszről. Másrészt az, hogy az Orbánt színleg és színpadiasan meggyűlölő Simicska bezörgethessen a menekültkrízis közeledtével potenciálisan egyre veszélyesebb szélsőjobbos párthoz, a Jobbikhoz, hogy „srácok, ha bepercegitek magatokat a politikai középre, pénzt, nyilvánosságot teszek mögétek, s megnyeretem veletek a 2018-as választást”. A Jobbik bekapta a csalit, el is veszítette a radikális szavazóit, akiket a Fidesz azon nyomban felszippantott a migránskampányával.

Jó kis konteó.

Ami, ha igaz, önre nézve sem túl hízelgő.

Mert?

Mert ha Simicska kamuzott, akkor önt is megetette a meséjével.

Miért lett volna jó ez neki?

© Fotó: Marjai János / 24.hu

Beszéltük: ezzel is hitelesítette a pálfordulását. És végül tényleg csaknem megsemmisítette a Jobbikot és kiiktatta önt is a rendszerből.

Na, ez meg már a konteó konteója. Viszont érdekes. Magam is ott tartok, mint kábé 2016 decemberében: a fél karomat adnám egy Simicska-interjúért. Lenne hozzá úgy ötezer kérdésem.

Például?

Például az, hogy kik voltak jelen az utolsó tárgyaláson közte és a Fidesz között. Vagy csupán egy valakivel beszélt át mindent? Nem lennék meglepve.

Ez ugye lényegében az előbb vázolt konteó?

Hasonlít.

Amikor a két évvel ezelőtti interjúnkban hoztam fel, hogy vajon nem csupán pankráció, kamugyomrozás zajlik-e a két főfideszes között, ön határozottan azt válaszolta: ez bizony nem érdek-, hanem értékküzdelem, melynek lényege, hogy szabad-e Magyarországot orosz befolyási övezetté tenni.

Simicska ezt állította nekem. És másoknak is.

Elhitte? És most elhiszi?

Az EU-tól való távolodás és az oroszokhoz való közeledés tény, nem? Paks 2 tény. A nagy orosz bank adómentes befogadása tény. És a rengeteg Orbán-Putyin találkozó is tény. A személyes találkozásunkon nagyon úgy tűnt, hogy ha valami sok Simicskának, akkor az oroszokhoz való közeledés az.

Simicska Lajos a Jobbikot mutatta fel a Fidesz leváltásának egyetlen eszközeként. Az ön fejében hogyan változott a Jobbik megítélése?

A Jobbikra úgy tekintettem és tekintek, mint az összes többi ellenzéki pártra: a hozzám beülő képviselőitől megkérdeztem, amit fontosnak tartottam.

Kétségtelen, hogy két éve is karcosan beszélt Vonáékról. Bár Simicska Lajos fia, Simicska Ádám úgy nyilatkozott, hogy csak az a kérdés, meglesz-e a Jobbik kétharmada, ehhez képest ön azt mondta: „A Jobbik pálfordulása szimpla kommunikációs fogás… egész egyszerűen megkutatták, mivel tudnak több választót megszólítani, és az jött ki, hogy a cigányozás meg a zsidózás csupán tizenöt-húsz százalékra elég, és váltottak. Nem győztek meg arról, hogy nagy felismeréseken alapul a stratégiaváltás.”

És azóta sem győztek meg. S hogy a saját választóikat mennyire sikerült meggyőzniük, az látszik a választási eredményből.

Azt mire véli, hogy Vona Gábor a vereség után elhagyta a maga építette pártot?

Érthetetlen. Szerintem egy vereség után ostobaság lemondani mandátumról, pártelnökségről.

Vona megígérte, ha nem nyer, lemond.

Maga az ígéret is érthetetlen. Majd a tagság leváltja és mást ültet a helyére, ha alkalmatlannak ítéli. De önként távozni?! A politika nem arról szól, hogy csak akkor politizálok, ha nyerek. Vesztettél? Nyomás vissza a pályára!

Vona vajon elhitte, hogy Simicska győztes pártot csinál egy néppártosodott Jobbikból?

Nem tudom.

S ha nem hitte, ő miért csinálta végig a műsort?

Tényleg nem tudom. Az mindenesetre tény, hogy utána nagy káosz lett a Jobbikban.

Egyetlen ellenzéki pártot mondjon, ahol nem a káosz és a tanácstalanság az úr.

Azért a Jobbikot komolyan megrengette a vereség.

Az LMP-t a parlamenti küszöb alá mérik, a DK-t a küszöbre, Együtt nincs, Párbeszéd alig, az MSZP agonizál, lehet, már csak a körme nő.

Az ellenzék réges-rég rettenetes kommunikációs csapdában vergődik, ugyanis Orbán bravúrosan tematizálja a közéletet. Így megy ez 1998 óta, amikor egyszer csak kiderült, hogy titkosszolgálati eszközökkel megfigyelték Deutsch Tamás édesanyját. Lett hatalmas, fideszes parlamenti vizsgálóbizottság, hónapokig tele volt vele a sajtó, és persze az jött ki eredményül, hogy tényleg volt rettenetes megfigyelés, de az erről szóló jelentés titkos. Olyannyira, hogy a fideszes bizottsági elnök az asztalon felejtette az ezt tartalmazó dossziét, mert rohant aerobicedzésre. Szóval lényegében húsz éve az a téma, amit a Fidesz akar.

Mit tanácsol ilyenkor a kommunikációs tréner, Kálmán Olga?

Ki kell szabadulni a csapdából.

© Fotó: Marjai János / 24.hu

Ennyiért még nem fizetünk.

Tilos hagyni elsorvadni az ellenzéknek fontos témákat. Pár hónapja meghalt egy beteg, aki egy életmentő műtétre várt, de közben az orvosát, egy szívsebészt valami személyes ok miatt elbocsátották. Hatalmas felháborodás tört ki, aztán csönd lett. Nem elég egyszer kiállni sajtótájékoztatóra! Álljanak ki minden nap! Miután elhangzott az elhíresült „meg lehet élni negyvenhétezer forintból” kijelentés, bejött hozzám még az ATV-be Kovács Zoltán kormányszóvivő, és én negyvenvalahányszor szegeztem neki azt a kérdést, hogy „ön szerint meg lehet élni negyvenhétezer forintból?”. Tessék ütni ezt a szívsebész ügyet! Mi van a többi betegével? Megműtötte őket más? Túlélték? Addig záporozzanak a kérdések, míg a minisztérium nem lép. Amikor százötvenhatodszor áll ki azzal az emberi erőforrások minisztere, hogy a nyolcadik gyerek után immár egy cserép muskátlit is kap az anya Orbán Viktortól, föl kell állni, s megkérdezni, hogy „de mi van a kirúgott szívsebész többi betegével?!”. Tucatnyi ilyen ügyet sorolhatnánk, köztük például az OLAF-vizsgálatot Tiborcz ügyében.

A rabszolgatörvényes decemberi tüntetésben, úgy tűnt, van erő, de az is kifulladt. Miért?

Ezen is dolgozni kellett volna még. Egyébként pedig az is nagy tévedés, ha a civilek valamiért a fejükbe veszik, hogy az általuk szervezett tüntetésekre aztán be ne tegye a lábát politikus. Butaság. Ha fontos az ügy, jöjjön mindenki. Attól, hogy ott van, teszem azt, Gyurcsány Ferenc, még nem válik DK-ssá egy civilek hirdette demonstráció. Az már jó irány, amit március tizenötödikén láttunk, hogy mindenféle párthoz tartozók és civilek álltak egymás mellé a színpadra.

Szokott még tanácsot adni?

Ha megkeresnek, szívesen beszélgetek.

Mi a személyes rövid távú terv?

Sok terv van. Egy része publikus, egy része még nem. Könyvet írok egy közismert emberrel. Hogy kivel, még nem árulom el. És egyébként is maradok a közéletnél, továbbra is azt kutatom majd, mi van a hírek mögött. A legkényelmesebb televízióban csinálni ezt, de ha nem lehet, hát másik platformot teremtek magamnak. Nem kell ragaszkodni a stúdióhoz, a sok kamerához, a ledfaldíszlethez. Nem ezektől lesz jó egy beszélgetés, hanem attól, hogy kik, miről és hogyan társalognak. Padon vagy egy dolgozószobában is lehet interjúzni. De most még erről sem árulok el többet.

A legfrissebb kálmánolgás hír szerint megy tanítani.

Évtizedek óta tanítok, tartok kommunikációs tréninget multiknak, felső vezetőknek, a legnagyobbaknak. Megtehettem, megtehetem, hogy csak azt vállalom el, amit kihívásnak, érdekesnek érzek. Most épp a Lumiere Filmiskolán viszek egy három hónapos intenzív kurzust, videós újságírókat fogok képezni. A szak becsületes neve az, hogy New Media. És nem azért, mert angolul flancos, hanem mert ebbe a kifejezésbe csomó minden belefér. A hagyományos televíziózáshoz képest a digitális forma, hiszen az internetes média világa már nem a közeljövő, hanem a közelmúlt. Műsorkészítőként évek óta nem kapcsolom be a tévéhíradót, hanem tartalmat fogyasztok, vagyis csak azt nézem meg, azt is a neten, ami érdekel. Én már nem vagyok kíváncsi a „hatlábú kecske megszülte hetedik bocsát” típusú hírekre. Azoknak akarok tartalommal szolgálni, akik ebben hozzám hasonlóan gondolkodnak.

Kapcsolódó cikkek

Habony Árpád is nyakig benne van a Macedón miniszterelnök botrányban!

Rubóczki Tamás

Páva Zsolt fideszes polgármester lemondását követelik a Pécsiek!

Rubóczki Tamás

Bayer Zsolt pofára esett…

Rubóczki Tamás