Itt a feketeleves a cimbinek!

Nem szeretek csúnya jelzőket használni, de most kivételt teszek:

Salvini megszopta!

 

Luciana Lamorgesének nincs Twittere, nem turnézza körbe folyamatosan Olaszországot, és az emberek nem állnak sorba, hogy szelfizzenek vele. Több évtizedes tapasztalata van emberügyi és migrációs témában, így pontosan tudja, hogy a bevándorlás mennyivel komplexebb probléma annál, mint ahogy azt Salvini a rajongóival próbálja elhitetni. Lamorgese az elmúlt negyven évben sikeres közszolgaként, jobbára csendben tette a dolgát, de az olasz kormányválság után gyorsan reflektorfénybe került, ugyanis ő kapta meg a szélsőjobboldali miniszter megüresedett székét.

Szerdán jelentette be Sergio Mattarella államfő titkára, hogy Giuseppe Conte miniszterelnök vezetésével megalakult az Öt Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle) és a baloldali Demokrata Párt (PD) közös kormánya. A valószínűtlen páros azért kényszerült összeállni, hogy megakadályozzák, hogy a miniszterelnöki posztra áhítozó Matteo Salvini előrehozott választásokat harcoljon ki. A Lega elnöke elszámította magát, nem gondolta, hogy az Öt Csillag Mozgalom tényleg koalícióra lép az ősellenség demokratákkal, de végül csak megalakult az új kormány. Szerdán nyilvánosságra is hozták a miniszterek listáját, melyen egyetlen párton kívüli, szakértő miniszter neve szerepelt csak, Luciana Lamorgeséé.

Nyilván nem véletlenül esett a választás a magas rangú, 66 éves köztisztviselőre. Nicola Zingaretti, a Demokrata Párt főtitkára a sárga-vörös koalíció létrejöttének feltételéül szabta, hogy néhány fontos kérdésben az Öt Csillag Mozgalom teljesen adja be a derekát.

Az egyik legégetőbb ilyen téma a bevándorlás kezelése, és a Salvini-féle, az NGO-kat és a tengerből embereket kimentő hajósokat támadó biztonsági törvény hatályon kívül helyezése volt. Bár a bevándorlókkal szembeni embertelen fellépés elsősorban a Liga programja volt, a PD és az Öt Csillag Mozgalom elképzelései a helyzet kezeléséről meglehetősen eltérnek. Logikus lépés volt a témát mélységében ismerő, párton kívüli szakértő kinevezése, és Lamorgese jó választásnak is tűnik.

„Boldog vagyok és izgulok” – nyilatkozta az új belügyminiszter a bejelentés után. A technokratának tartott, jogász végzettségű Lamorgese valóban nagyon tapasztalt szakember: pályafutását 1979 márciusában kezdte a belügyminisztériumban, 2010 és 2012 között Velence prefektusa volt, 2013 júliusától Angelino Alfano mellett a minisztériumi kabinetet vezette. Nem sokkal azután, hogy 2016-ban Alfanót Marco Minniti váltotta, távozott a kabinet éléről, és kinevezték Milánó prefektusának. Ő volt az első nő, aki megkapta ezt a tisztséget, amelyet 2018-as nyugdíjba vonulásáig töltött be.

Lamorgese – ellentétben Salvinivel és a Lega többi politikusával és szavazóikkal – nem a bevándorlást tartja Olaszország legnagyobb bajának, pedig kimondottan a téma szakértője. Nem is kívánja folyamatosan napirenden tartani a problémát, pedig meglehetősen közelről látja; az elmúlt években menekült- és bevándorlóbefogadó központok felállításával foglalkozott Észak-Olaszországban.

Lamorgeséről lehet tudni, hogy az integrációt tartja az egyetlen helyes útnak, a bevándorlás úgynevezett megállítását nem gondolja kivitelezhető ötletnek. Helyette együttműködést sürget az országon és az Európai Unión belül is. Prefektusként számos bevándorlásellenes intézkedést szüntetett meg, és az orrukra koppintott azoknak a Lega támogatását élvező polgármestereknek, akik helyi szinten próbáltak ellenállni. Hangsúlyozta, hogy a bevándorlás problémájának kezeléséből mindenkinek ki kell vennie a részét, nekik is.

„Látjuk, hogy vannak polgármesterek, akik nem mindig akarják kivenni a részüket a munkából. Nekik azt mondom, fontos, hogy elfogadják a sokszínűséget és azt, hogy az csak gazdagabbá tesz minket, és hogy végrehajtsák az integrációs tennivalókat” – nyilatkozta akkor.

Lamorgesének nincs könnyű dolga, Salvini egy olyan minisztériumot hagyott hátra neki, ahol érdemi munka nemigen folyt, viszont komoly propagandagépezet működött. A bukott belügyminiszter alig töltött időt a minisztériumban, állandó kampányüzemmódban működött, az országot járta, és bizarr politikai esztrádműsorok keretében szerzett magának új szavazókat. Sokat kritizálták azért is, hogy bár szívesen fotózkodott rendvédelmisekkel, sőt előszeretettel pózolt rendőr- vagy tűzoltóegyenruhában, a forráshiánnyal küszködő szervek helyzetén érdemben semmit sem javított.

Szintén felróható neki, hogy a maffia elleni küzdelmet igyekezett úgy beállítani, mintha az közvetlenül az ő ötletei alapján, személyes irányítása alatt történne, pedig az elmúlt hónapok sikerei elsősorban a nyomozó ügyészségnek köszönhetők, és a rajtaütéseket és letartóztatásokat hosszú évek munkája előzte meg. Fő programja azonban a bevándorlásellenesség volt, és részben sikeresen szított gyűlöletet a menekültek és bevándorlók ellen. A közösségi médiában nagyon sok követőt szerzett, rengeteget posztolt és posztol ma is. Bejegyzései többsége azonban arról szól, hogy ő a „kapitány”, aki megmenti Európát a tenger felől érkező veszedelem ellen. Különösen érdekes volt, amikor rászállt az egyébként valóban létező, és a rendőrségnek sok problémát okozó ún.

nigériai maffiára (főleg nigériai bevándorlók által szervezett, Olaszországban tevékenykedő bűnözői csoportok). Ezen annyit lovagolt, hogy végül magának Ferenc pápának kellett emlékeztetnie rá, hogy a maffia, mint olyan, egyébként olasz találmány. Mostanában nekiment a bíróságoknak is: minden nagyobb visszhangot kapott bűnügynél kritizálta a bíróságot, az ítéletet, és úgy általánosságban csepülte az olasz igazságszolgáltatást.

Salvini migrációs politikájának legfontosabb mérföldköve a biztonsági törvény elfogadtatása volt, ami gyakorlatilag azt mondja ki, hogy felelősségre vonható mindenki, aki illegális bevándorlókat ment ki a tengerből. A sokat kritizált törvény nyomán volt, hogy egy teljesen apolitikus szicíliai halászcsalád két tagját akarták bíróság elé vinni, mert fuldoklókat húzott ki a vízből. A halászok teljesen értetlenül álltak a dolog előtt, mondván, nekik a tenger törvényei és az emberség az első. Ennél az ügynél jóval nagyobb nyilvánosságot kapott, amikor Carola Rackete, a holland Sea Watch 3 mentőhajó német kapitánya a tengerből kimentett menekülteket szállító hajót az olasz kormány tiltása ellenére a lampedusai kikötőbe kormányozta. A kapitányt őrizetbe vették, majd szabadlábra helyezése után Salvini azonnal kiutasította az országból. A PD egyik vezető politikusa, Graziano Delrio korábbi infrastrukturális miniszter, akinek feladatai közé tartozott az olasz parti őrség irányítása, azt mondta, tervben van egy új migrációs törvény is és a biztonsági törvény felülvizsgálata.

Lamorgese elsődleges feladata most, hogy visszaadja a minisztérium méltóságát, és visszaállítsa az emberek hitét abban, hogy az valóban egy tiszteletreméltó valami, és nem egy valóságshow központja. Kérdés, mennyi ideje lesz a rendrakásra: elvileg még három év van a rendes választásokig, de a koalíció meglehetősen ingatag kényszerházasság, ami gyakorlatilag bármelyik pillanatban összeomolhat. Salvini baklövése után a Liga számai estek ugyan, de továbbra is a szélsőjobboldali párt a legerősebb Olaszországban.

Salvini mindenesetre nem kezeli túl higgadtan a számára kedvezőtlen fordulatot, a maga néha gyerekesen egyszerű módján kel ki néhány óránként magából Facebookon és Twitteren. És úgy tűnik, hangulatán nem segít az sem, hogy Orbán Viktor levelet írt neki, amelyben azt írta, „mi, magyarok soha nem fogjuk elfelejteni, hogy Ön volt az első olyan nyugat-európai vezető, aki meg akarta akadályozni az illegális migránsok Európába özönlését a Földközi-tengeren keresztül”.

olkt.hu

Kapcsolódó cikkek

Hazugságával szembesíti Orbánt több száz pedagógus

O.L.K.T.

Rogán államtitkára megmutatta, mennyire szánalmas a Fidesz, ha sarokba szorítják

H Miklós

A kamupártok kérdésében Polt Péter lassítja a folyamatot

O.L.K.T.