Illiberális? Olyan nincs is…

0

Az illiberális demokráciának több értelmezése is létezik. A fogalmat először Fareed Zakaria használta egy gyakran idézett cikkében, mely 1997-ben jelent meg a Foreign Affairs című lapban. Eredeti meghatározása szerint egy olyan kormányzati rendszer, melyben ugyan szabad választásokat tartanak, de a polgári szabadságjogok hiányosságai miatt a nép hatalma korlátozott. Ennek egyik oka lehet, hogy a demokratikus működést (“fékek és ellensúlyok rendszerét”, a hatalmi ágak szétválasztását) garantáló alkotmányt az adott ország kormánya figyelmen kívül hagyja, vagy ha a szabadságjogok alkotmányos keretei eleve hiányoznak. Az illiberális demokráciák kormányai felhatalmazva érzik magukat bármilyen intézkedésre, mindaddig amíg országukban rendszeres választásokat tartanak. Az illiberális demokráciák sajátos jellemzője, hogy a választásokon nem biztosítottak az egyenlő versenyfeltételek, hiszen valamennyi hivatalos szerv mellett a televízió és rádióadók jelentős része állami felügyelet alatt áll és a regnáló kormányt támogatja. Az illiberális demokráciák széles spektruma létezik, a közel liberális demokráciáktól a diktatúrákig.[2]

Más értelmezésekben az illiberalizmus fogalma a modern liberalizmus kritikájaként jelenik meg, magát újabb, sikeresebb korszaknak definiálva. Az illiberalizmus a liberális eszmékkel nem ért egyet, így a nyílt társadalom eszméje helyett a nemzeti szuverenitást és a hagyományokat tartja fontosabbnak, a melegházasság helyett pedig a klasszikus családmodellt népszerűsíti. Ebben az értelmezésben a liberalizmus fogalma nem azonos a demokrácia fogalmával (sőt, egyes liberális irányzatok egyenesen antidemokratikusak), így az illiberalizmus sem a demokrácia ellen irányul.[3]

Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökeként a következőképpen definiálta az illiberalizmust 2017. 04. 26.-i parlamenti felszólalásában: “Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek”.

A Wikipédiából