Húsvéti gondolatok

A debreceni ételosztó kis csapat tagjai számára talán a legszomorúbb látvány, amikor kisgyermekes családok várják, hogy sorra kerüljenek. Vajon mi lesz a szüleikkel érkező gyermekekkel, akik nem tehetnek arról, hogy a családjuk ide jutott. Ők még ártatlan szemmel tekintenek a világra, nem tudják milyen élet vár rájuk, ha felnőnek. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a nyomor, csak a nyomort termeli újra. Vajon miről álmodhatnak az ételre váró kisgyermekek, mi járhat a kis buksijukban. Csak remélni tudjuk, hogy lesz bennük annyi erő és tehetség, hogy többre vigyék mint szüleik. Mert az nagyon nincs rendjén, hogy már születéskor eldől a sorsuk.

Vannak közöttünk hívők, és nem hívők egyaránt. Ez valójában szóba sem kerül közöttünk, hisz’ immár több mint hat éve összeköt bennünket, a felebarátaink segítésének örök emberi, erkölcsi törvénye. Tisztában vagyunk azzal, hogy a havi egyszeri ételosztással nem váltjuk meg a világot, nem tudjuk megszüntetni a nyomort, a kilátástalanságot még szűkebb pátriánkban sem. De úgy hisszük, hogy ugyan egy csepp a tengerben amit teszünk, de “anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb lenne a tenger.” Mélyen hiszünk abban, hogy nem veszett ki a jó az emberből, és a szeretet egy társadalmat, egy közösséget nemcsak karácsony időszakában kell megérintenie.

A szegények, az elesettek támogatása egy közösség erejét mutatja. Meggyőződésünk, hogy nem lehetünk közömbösek azok iránt, akik nem a élet napos oldalán foglalnak helyett, akik önhibájukból, vagy anélkül mindennapos küzdelmet vívnak a talpon maradásukért. Megérintett bennünket is Ferenc pápa üzenete, amelyet a szegények tavalyi világnapján fogalmazott meg:

” A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik. Napról napra erősebb az a kiáltás, mégis napról napra kevésbé hallatszik, mert elnyomja a kevés gazdag lármája, akik egyre kevesebben vannak és egyre gazdagabbak.”

Bízunk abban, hogy a pápa gondolatai sokakban megerősítette, hogy mindennapi létünkhöz hozzátartozik az elesettek gyámolítása, felkarolása. Természetesen ki-ki tehetsége, anyagi lehetőségei szerint tudja kivenni részét a rászorultak segítéséből.

Mi amíg tehetjük ha esik, ha fúj, ha hideg van, vagy forróság, minden hónap utolsó vasárnapján nyitott szívvel, felebaráti szeretettel várjuk embertársainkat. Mert valljuk: adni jobb, mint kapni. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az ember élete pillanatok alatt rosszra fordulhat, és akkor jól jöhet egy segítő kéz.

Budácsik Lajos írása

Kapcsolódó cikkek

A szombathelyi börtön

O.L.K.T.

Magyarország büszke …

O.L.K.T.

Koppant a Fidesz, az EU bíróság a devizahitelesek mellé állt!

O.L.K.T.