“Hajléktalan vagyok és éhezek”

0

Tegnapelőtt éjszaka bejött egy rosszul öltözött férfi a munkahelyemre egy papírfecnit tartva a kezében, melyre ez volt írva: “Hajléktalan vagyok és éhezek”. A munkahelyem lett az a hely, ahol minden éjfélkor leszedjük a pékárút, és azt nem dobjuk ki, hanem a helyi Re-Formáló csoport ételkihelyező dobozába ajánlottuk fel. Munkatársam kivett pár darabot a leszedett pékárúból, mire ő megkérdezte, hogy nem vihetné-e el mindet. Természetesen mondtuk neki, hogy nem lehet, hisz sok másik ember is számít erre, nekik is enni kell. Kicsit szomorú lett, de nem telhetetlenkedett, hanem remegő kézzel elkezdte enni azt, amit kapott. Sajnos a jelenlegi gazdasági helyzet, az elszabadult árak és az infláció nagy mértékű növekedése egyre több embert fog a társadalom peremére sodorni. Ezért ez a kormány nem hibás, hanem bűnös. Ha nem lennének az önfeláldozó civil szervezetek, akik kisebb-nagyobb ételosztással próbálják ellátni azt a feladatot, amit egyébként nem nekik kellene, akkor lényegesen látványosabb lenne a szegénység hazánkban. Folyamatosan kértem, és kérek is mindenkit, hogy figyeljünk oda egymásra. Egy meleg tea, egy takaró vagy csak néhány szép szó is csodákra képes és emberségre utal. Márciusban szeretném elindítani az Architektúrán keresztül, a “Hívj meg valakit egy ebédre” programot, melynek az lenne a lényege, hogy a programhoz csatlakozó emberek egy civil szervezeten keresztül egy ember ebédjének költségét állja. Nem kell Gundel árakban gondolkozni! Ehhez szeretnék partnert és társat találni köztetek, bennetek. A poszt alatt lehet jelentkezni.