Egy fura kérdés

0

Civilként gyakran felötlik bennem, hogy mi-mindenre gyűjtünk különböző szervezetek keretein belül. (igyekszem visszafogottan fogalmazni – lehet nem fog menni )
Ugye gyűjtünk nyáron és télen. Gyűjtünk ősszel és tavasszal… Gyűjtünk karácsonykor, húsvétkor, anyák napján, nőnapon, pedagógusnapon, iskolakezdésre, és iskolai szünetre…
Gyűjtünk a hajléktalanoknak, éhezőknek, nőknek, gyerekeknek, áldozatoknak, nincsteleneknek, rászorulóknak, védteleneknek, állatoknak…
Gyűjtünk környezetvédelemere, természetvédelemre, fenntarthatóságra, képzésre, oktatásra, felkészítésre.
Gyűjtünk ételt, italt, ruhát, iskolai és kórházi felszerelést, tüzelőt, építőanyagot, védőfelszerelést, gyógyszert.
Gyűjtünk iskoláknak, kórházaknak, nyugdíjas otthonoknak, anyaotthonoknak, óvodáknak, bölcsődéknek, hajléktalanszállóknak, menhelyeknek…
Gyűjtünk fogyatékkal élőknek, súlyos betegeknek, elesetteknek, árváknak, megmenthető haldoklóknak, időseknek, középkorúaknak, elárvultaknak…

Gyűjtünk már mindenre! Bérletre, kátyúra, buszmegállóra, félfamentes rajzlapra, pelenkára, lélegeztetőgépre EKG-ra, inkubátorra. Gyűjtünk a terror, tűzvész, vírus, háború, megszállás, bűncselekmény, természeti és munkahelyi katasztrófák áldozatainak.

Gyűjtünk!

És időnként felötlik bennem az is, hogy ha minderre mi civilek gyűjtjük pénzt, eszközt, anyagot, értéket, rigófüttyött, lopimpilit, és esti fényt… TŐLETEK, JÓ EMBEREKTŐL, mert szükség van rá, akkor:

a. Minek a kormány, hiszen ti, meg mi, látszat szerint mindent megoldunk. Összefogással és szeretettel.

b. Mi a bánatos, cudar, mennybe oltott, kékeres, likacsos, kupakos, varjú tépte, szél fújta, rongyba-tekert istenharagjára fizetek ennyi adót?

Juhász Zoli – Shepherd