Dávid Ferenc: “megalázó, képmutató és irracionális adományozás a rezsiutalvány!”

0

Augusztus 23-án megjelent a kormányrendelet, amely a nyugellátásokban és egyes más ellátásokban részesülő személyek részére juttatandó rezsiutalványról szól. A 23,4 milliárd forintba kerülő

„kormányzati ajándék”

morális indíttatásán nem elmélkedem és a trehányul összedobott – nehezen értelmezhető és hiányos – jogszabályt sem cincálom szét, majd megteszik ezt helyettem a jogvégzett szakemberek.

Arra sem térek ki hosszan, hogy ez az intézkedés (másfél hónappal az önkormányzati választások előtt) mennyire jól mutatja, hogy mit is gondol a végrehajtó hatalom (és annak feje) a nyugdíjas társadalomról.

Csórikáimnak odalökünk 9 ezer forintot (miért pont ennyit, tudja valaki?), és úgy fognak szavazni ránk, mint a kisangyal.

Nem ragozom tovább: vérlázító ez a könyöradomány, és az meg különösen szégyenletes, hogy figyelmen kívül hagyták a rászorultság elvének érvényesítését. Ugyanannyit kap az 50 ezer forintos nyugdíjas, mint a havonta félmillió forinttal gazdálkodó nyugalmazott személy. Irodában ücsörgő érzéketlen fafejek ostobán és szolgai módon hajtották végre a Nagyfőnök utasítását.

Egynek sem volt bátorsága azt mondani (kormányülésen sem), hogy: drága vezetőnk, ez a juttatási szisztéma méltatlan, igazságtalan és a technikai kivitelezés is csapnivaló. A rezsiutalvány még az Erzsébet utalványnál is ötlettelenebb és nívótlanabb megoldás.

A jogszabály egy elemét viszont kiemelem, nevezetesen a rövid mellékletét, amely a rezsiutalvány tartalmi és formai feltételeit rögzíti:

„A rezsiutalvány
1. címlete 3000 Ft-os,
2. sorszámozott,
3. egyedi vízjelet tartalmaz,
4. tartalmazza a kibocsátó megnevezését,
5. a Magyar Államkincstár által meghatározott és a honlapján megjelölt biztonsági elemekkel rendelkezik.”

A rezsiutalvány meghatározott szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítésére szolgáló papíralapú fizetési eszköz, a szolgáltatásért (gáz, villany) fizetendő, természetes személy fogyasztót terhelő számla kiegyenlítésére használható fel.

A jogszabály nem tiltja az utalvány átruházását, és azt sem határozza meg pontosan, hogy a kedvezményezett körön kívül eső polgárok (esetleg rászoruló felnőtt gyermekek, unokák) felhasználhatják-e saját háztartásukban a nyugdíjas hozzátartozók szelvényeit.

Mivel a tikett nem névre szóló, ebből az (is) következhet, hogy a jogosultak (és egyéb kedvezményezettek) a felvett utalványokat szabadon átadhatják más személyeknek, olyanoknak is, akik nem szerepelnek a jogszabályban az érintett kör felsorolásában. Tehát jómódú és jóérzésű nyugdíjas társaim, lehet, hogy tudunk segíteni azokon, akiket kormányunk tartósan alulfinanszíroz vagy egyszerűen kizár a juttatásból.

Vajon mit szólna ehhez a képmutató és irracionális adományozáshoz Árpád-házi Szent Erzsébet, a szegények és elesettek igaz gyámolítója!?