A NŐ MINT EMBERI LÉNY

0
Néhány ismerősöm megkért, hogy írjam le, miként tekint az iszlám a nőkre és a társadalomban betöltött szerepükre, illetve milyen törvények vonatkoznak rájuk, miben korlátozza őket. Remélem, sikerül az alábbiakban röviden és lényegre törően válaszolnom a kérdéseikre.

– A NŐ MINT EMBERI LÉNY:
Meglepő módon, az iszlám különbséget tesz hímnemű és nőnemű között a női nem javára. A Korán egy sajátos arab kifejezést használ, amikor a női nemet említi a férfi nemhez viszonyítva, s abból a kifejezés módból az derül ki, hogy a női nemet magasabb piedesztálra helyezi. Ezt az Ál Imrán nevű fejezet egyik versében teszi, amikor a meddő szent Anna csodálatos módon végre gyermeket szül a koros férjének, miután fogadalmat tettek, hogy ha gyermekük születik, Istennek fogják szentelni és az ő házába fogják szolgálatra küldeni, ám amikor Anna megszüli, meglepetten konstatálja, hogy az egy lány (úgy írja, nőnemű), mire jön az égi válasz: Isten jobban tudja, mit szült, a hímnemű pedig nem olyan, mint a nőnemű. Ez a “nem olyan” arabul hátrányos különbségre utal; a nő tehát “olyanabb”, vagyis más, emelt szintű minőséget képvisel.

A Koránban a nő nem úgy szerepel, mint másodlagos emberi lény, akit az Úr a férfi bordájából teremtett, hanem ő is, akárcsak a párja, a föld porából lett teremtve azáltal, hogy Allah saját lelkéből lehelt bele lelket. Továbbá a nő nem felel az emberi faj bukásáért, nem a nő vitte a férfit a bűnbe, hanem a Sátán tette azt mindkettőjükkel.

– A NŐK TÁRSADALMI POZÍCIÓJA:
Mohamed prófétai fellépése előtt az arabok afféle jószágokként, tárgyakként kezelték a nőket. A leány gyermek sokszor nem kívánatos jövevény volt, ezért az apa – haragjában és csalódottságában – sokszor élve eltemette a csecsemőjét. A nők a férfiak tulajdonát képezték, a férfiaknak korlátlan számú felesége és ágyasa lehetett, és azokat kedve szerint cserélgette, s kénye-kedve szerint bánt velük az ágyban. Ha pedig a férfi meghalt, a gyermekei megörökölhették a nőit. A nőknek csak kötelességeik voltak, joguk szinte semmihez nem volt. Az iszlám ehhez képest radikális változást hozott a muzulmán nők életébe; az apák többé nem ölhették meg a csemetéiket, a nők szexuális megközelítése szabályokhoz lett kötve, a férfi nem kérhette meg a nő kezét a gyámjától a nő beleegyezése nélkül, és nem cserélhette le másra kedve szerint, a többnejűség pedig korlátozva lett és csak abban az esetben lehetett egy férfinak legfeljebb négy felesége, ha minden téren egyenlő módon tud bánni velük (a Korán azonban kijelenti, hogy a férfi úgysem képes erre, így akinek csöpp értelme van, az tudja, ez mit jelent: egynél több felesége inkább ne legyen). Az iszlámban a feleségeket már nem lehetett örökölni, sőt, a nőket is örökösödési jog illette meg, méghozzá fele annyi, amennyit a férfi testvérek örökölhetnek. Ezek óriási lépések a korábbi állapotokhoz képest, noha mai, liberális felfogás szerint ez még elégtelen. Azonban tudni érdemes, hogy az iszlám a férfiakat tette a családfenntartás terhét, így amit a férfi örökölhetett, azt a család szolgálatába kellett állítania, a nőnek viszont nem volt ilyen kötelezettsége, ő minden örökségét magára költhette. Ráadásul, válás esetén a férfi továbbra is köteles eltartani a volt feleségét, amíg az újra férjhez nem megy.

Az iszlám a nőt a férfi lelki társává tette, a Korán egy helyen azt írja a hívőknek: “Allah azért teremtette a párjaitokat, hogy nyugalmat leljetek bennük”, egy másik helyen pedig melegséget és takarást biztosító ruhához hasonlítja a párokat, a nőt a férfi ingének, a férfit a nő ingének nevezi, az összefonódás képzetét társítva ehhez a hasonlathoz. Talán ez a hasonlat áll a legközelebb az “egy test és egy lélek” Jézus által használt hasonlatához a női-férfi ideális viszony tekintetében.

– A NŐK JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI:
Az iszlámban a tanulás, a tudásszerzés vallási kötelesség mindkét nemre nézve. A harc is az, a nők a férfiak mellett voltak a harcmezőkben, jórészt segítőkként, de sokszor harcostársakként is. A házastársak szexuális igényeinek kielégítése szintén mindkét fél kötelessége, annak elmulasztása váló okként is szolgálhat. Viszont ha egy nő perverziónak ad kifejezést, a férje felfüggesztheti vele szemben a szexuális tevékenységet, ha pedig elfordul a férjétől, a férj kényszerítő erővel léphet fel, akár meg is ütheti a feleségét, ha ezt szükségesnek tartja. A paráznaságért pedig ostorozás jár, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő volt az elkövető, azonban ez a szigorú büntetés csak akkor jár, ha legalább 4 férfi – vagy a férfi helyében két nő, azaz összesen 8 nő – volt szemtanúja az aktusnak, méghozzá egyidejűleg, és csakis abban az esetben, ha látták a férfi nemi szervét behatolni a nőjébe. A nőknek továbbá takarniuk kell az úgynevezett “zsebeiket”, amely modern értelmezés szerint minden, ami zseb jellegű, ilyen a vagina, fenék, a dekoltázs és a hónalj. A fejkendő és a csador kötelező viselete nem kerül említés a Koránban, az már a mohamedán hagyomány része.

Ami pedig a munkához való jogot illeti, az iszlám nem tiltja meg a nőknek a munkavállalást, de elsődleges fontosságúnak tartja a nő szerepét a gyereknevelésben és a család összetartásában, az otthonteremtésben, mind lelki, mind fizikai értelemben.

Nagyjából ennyit érdemes tudni a fenti kérdések kapcsán. Ezeket írja a Korán. Sok szokás és törvény van még az iszlám világában, amely Mohamed beszédeiből és cselekedeteiből származtatja az instrukcióit, ezekről viszont azért nem írtam, mert nem tartom őket mérvadónak a XXI. században és ezt rajtam kívül számos hittudós is így tartja helyesnek. Különbséget kell tudni tenni a minden időkre vonatkozó koráni törvények és a Mohamed idejében és szűkebb-tágabb környezetében alkalmazott rendelkezések között.

(A képen látható viseletet, sem a Korán, sem Mohamed nem írta elő)