A cigány nép rövid története

A cigányság Észak-Indiából származó europid nép, akik feltehetően a 14. század elején, a török hódítás következményeként húzódtak előbb Dél-Kelet-Európába, majd a 15. századra a Kárpát-medencén átvándorolva érték el Nyugat-Európa határait.
Nyugat – Európa azonban nem volt képes tartósan erre az új, számukra idegen kultúrával és szokásokkal rendelkező néppel együtt élni: sorra jelentek meg minden országban a kiutasító határozatok, bár ezeket következetesen soha nem hajtották végre.

A többségében a Kárpát – medencébe visszaszorult nép a törökök ellen vívott háborúk évszázadaiban a zűrzavaros helyzet ellenére megtalálta helyét a magyar társadalomban. Az állandó hadi készülődés, a kézművesek hiánya számos munkaalkalmat jelentett számukra, ami összekapcsolódott az autonómia megőrzésének korlátozott lehetőségével. A törökök kiűzése után, azonban feleslegessé váltak a hadigazdálkodáshoz kapcsolódó, mindaddig hasznosnak tartott tevékenységek, ennek következtében megindult az a folyamat, amikor már csak a legalantasabb munkákat kezdték rábízni a cigányokra.

A vándorló életforma megőrzésével azonban elfogadták azt a lehetőséget, hogy erősen kellett alkalmazkodniuk azokhoz a népekhez, akik igényt tartottak a szolgáltatásaikra. Ezáltal a nyelv és az identitás változása is elkerülhetetlen volt: etnikai tudatukat külső és belső tényezők is mindig újra alakították, így némileg elszakadva ugyan indiai eredetüktől, de sikerült megőrizniük a különállásukat az őket körülvevő népektől vezető réteg, írott nyelv nélkül is.
A 16 – 17. században az ún. menlevelek tették lehetővé számukra, hogy a cigányság mintegy külön történelmet élhetett a magyaron belül. Mozgásukat nem akadályozták, nem erőltették a beilleszkedésüket, identitásukat szabadon élhették meg. Életről való gondolkodásuk, közösségi szokásaik akadálytalanul hagyományozódhatott tovább a fiatalabb nemzedékre. A török hódoltság ideje alatt a magyarok oldalán vettek részt a harcokban, főleg, mint fegyverkészítők és fegyverjavítók, de mindezek mellett a nagy távolságokat bejáró karavánok is fontos szolgálatokat tettek a végvárak közötti hírek, üzenetek közvetítésével.
A 17 – 18. században bizonyos csoportjaik letelepedtek, szokásaikat, hagyományaikat részben megtartották. A letelepedett cigányokra a városok-falvak lakóinak igényeit kielégítő foglalkozások (zenész, kovács, borbély, stb.) voltak jellemzőek.

A 18. század közepén Mária Terézia és II. József felvilágosult abszolutizmusa az alábbi módon próbált meg kísérletet tenni a kérdés megoldására: Alapelvük kiinduló pontja szerint minden ember egyenlő, következésképp úgy kell megoldani a problémát, hogy a többségi

társadalom tagjaihoz hasonlóan engedelmes alattvalókká kell átnevelni a cigányság tagjait is. Mária Terézia rendeletben tiltotta meg a cigány népnév használatát, helyette az ,,új – parasztot” , ,,új – magyart” tette kötelezővé .
A cigányok kulturális, műveltségi, társadalmi, valamint szociális helyzetén érzékelhető nyomot hagyott a hosszantartó megkülönböztetés. Ahogy az őshazájukban, Indiában, úgy Európában sem adódott lehetőségük az érvényesülésre, még abban sem nagyon, amihez valójában értettek. Némi kivételt jelentett ez alól a zene, továbbá a kovács és famegmunkáló mesterségek gyakorlása.
A Mária Terézia és II. József által elrendelt intézkedések elsősorban a lakosságnak a kóbor cigányok által kiváltott ellenszenve miatt születtek meg, és az erőszakos letelepítést vették célba.

A telepítési akciók a roma közösségekből leginkább ellenállást váltották ki, a letelepített romák megszöktek, az átmenetileg széthullott cigány csoportok, családok, ha hiányosan is, újra összeálltak, az újonnan érintettek pedig kiutat kerestek az intézkedések elől.
Mindezek ellenére a 19. századra a több száz éve betelepült szokásaihoz és kultúrájához ragaszkodó cigányság döntő többsége feladta és elfelejtette az anyanyelvét, lassan beolvadva a magyar társadalomba.
Forrás: Wikipédia

Kapcsolódó cikkek

Bulit rendeztek az ajtó tiszteletére, amelyet több mint egy év alatt sem sikerült megjavítani a Széll Kálmán téri metróállomáson

O.L.K.T.

A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA

O.L.K.T.

Már megint Soros

H Miklós

Hozzászólok